Céltalanul bolyongok a világban,
Mint hal a folyóban.
A csillagok fénye alatt merengek,
Mert elvesztettem, kit szeretek.
Nincs már nekem célom,
Mihez rendíthetetlenül ragaszkodhatnék
Nincs már nekem párom,
Kit igazán szerethetnék.
Nincs már semmim,
Mi a valósághoz köthetne.
Nincs már nekem senkim,
Ki velem lehetne.
Talán így alszok el örökre.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry~Költeményeim~ 2017.08.05.- #24 in Költészet 2017.08.21.- #18 in Költészet
