Verseim

Gúny és háború

Gúnyos, romlott, nem is szép,

Véres, mérges, a csók csak tép,

Lépés, kérés, már nem is jó,

Mondani, sírni, csókolni? Undorító!

Bolond, lankad, nem normális,

Beszéd, írás s az alkotás is

nem ér már semmit sem,

mert csúnya és mély a verem.

Gondolod s ha mégis kimondod,

Azzal ezt is csak elrontod,

mert ezt már meg nem javíthatod.

Kacagod vagy siratod,

Az emléket már csak rongálod,

mert ezt már hiába csócsálod.

Ez itt gúny...és háború!