Fényt szórnak a napsugarak,
Rabul ejtik a világ sötétségét,
Mint puha ajkad ajkamat,
Mint pillangót kendőjükkel a lányok.Ajkad ajkamhoz ér, rabul ejtettél,
Megkötöztél, behálóztál csengettyűs szavaiddal,
Elrepültél a tavaszi szelek szárnyán s elfelejtettél,
Eljött a nyár s őrületbe kergettél csókjaiddal.Olyan volt, mintha álom lett volna,
Mintha kezed kezemet érintette volna.
S elkapta a kislány kendőjével a pillangót,
Nem tudok elmenekülni karjaidból.Virágos a rét már, s ezer féle madár szól,
Ajkad ajkamhoz ért S te vadul
Csókolni kezdtél, nem engedtél el,
Minden egyes hibáddal együtt csak téged szeretlek.
YOU ARE READING
Verseim
Poetry~Költeményeim~ 2017.08.05.- #24 in Költészet 2017.08.21.- #18 in Költészet