Verseim

Csömör(dalszöveg)

Elegem van ebből a kibaszott világból,

A sok rusnya állatból és a nagy pofákból.

Álmodjátok a kalitkába zárt világot,

S várjátok a csodát, mint általában mások.

Hogy mit szólsz hozzám, nem érdekel.

Jobb vagyok, mint ti kutyák, én nem vétkezem,

Saját magam előtt keresztet nem teszek.

Hogy mit mond a külvilág én magasból teszek rá,

Mert másból sem áll csak hazug szavakból,

S tudod, ez a nagy kár.

Szakadék szélén a kötelet választod, míg én félelem nélkül ugrok,

Hiába, hogy később jöttem, mégis messzebbre dobok.

Tudom, hogy mit akarok, de te még idáig sem jutottál,

Tudom, hogy merre tartok, de te inkább csak álmodozzál.

Azt csinálok, mit akarok,

S azt ahogyan én tudom,

Hiába, hogy vagytok,

Megkötözni úgysem tudtok.

Élni nem bűn, de van aki csak álmodik,

Nyomorog, pedig sorsa csakis rajta múlik.

Hát nézz magadnál előbbre s máris meglátod,

Hogy nemcsak egy nagy körből áll a mi világunk.

Te csak ámulsz- bámulsz, míg én a káoszban is rendet tartok,

Hallgatom a csendet, semmit nem mondok.

Ez a ti hibátok: féltek az igazságtól,

A múltban éltek, míg én a jövőbe lépek a mából.

Hogy mit mond a külvilág én magasból teszek rá,

Mert másból sem áll csak hazug szavakból,

S tudod, ez a nagy kár.

Hiába állsz már a csúcson, nem maradsz ott sokáig,

Tudod, hogy jön a szél és a pokolba szállít

Ahonnan már nincs menekvés.

Szakadék szélén a kötelet választod, míg én félelem nélkül ugrok,

Hiába, hogy később jöttem, mégis messzebbre dobok.

Tudom, hogy mit akarok, de te még idáig sem jutottál,

Tudom, hogy merre tartok, de te inkább csak álmodozzál.

Azt csinálok, mit akarok,

S azt ahogyan én tudom,

Hiába, hogy vagytok,

Megkötözni úgysem tudtok.

Bezárom az ajtót és magam után hagylak,

Utánad már csak a fejemben halványuló szavak maradnak.

Nem kell nekem, amit mindenki más akar,

Mert az nem érték,

Se nem bölcsesség.

Szakadék szélén a kötél sem segít,

Csak az ad értelmet az életnek, mi elnyomja a kígyó mérgét.

Hazugok, gazdagok, mind boldogtalanok,

Csalók s nagyravágyók, a szakadék szélén, kezet nem nyújtok.