Verseim

Véletlen végzetem

Ne mond, hogy hiányzom, mert belefáradtam,

hogy csak utánad futok, átkozódom!

Kéj, vágy, veszély, szenvedély,

Kettőnkről többet ne mesélj!

Ne csókolj!

Ne ragaszkodj!

Ne várj rám,

mert nincs már mit mondanom.

Elmegyek ma s nem jövök vissza,

mert elkergetett szerelmed mítosza.

Hagyom, hogy elragadjon,

Meghalnék érted, de miért?

Engedj el, feledj el, menj innen!

Ne csábíts, ne bódíts, csak ezt kérem,

Füstbe ment terv, te lettél a végzetem,

Miért fájsz még mindig? Ezt kérdezem...

Ígértem, hogy nem hagylak el,

Pecsételd meg csókodat véreddel.

S kérlek rá, hogy oldozd el a lelkemet

Mérgeddel öntözd meg minden sebemet,

döfd át tőröddel keblemet.

Ne csókolj!

Ne ragaszkodj!

Bár magam ellen vétkezem

Nevedet nem felejtem.

Elmegyek ma s nem jövök vissza,

mert elkergetett szerelmed mítosza.

Hagyom, hogy elragadjon,

Meghalnék érted, de miért?

Engedj el, feledj el, menj innen!

Ne csábíts, ne bódíts, csak ezt kérem,

Füstbe ment terv, te lettél a végzetem,

Miért fájsz még mindig? Ezt kérdezem...

Elmegyek ma s nem jövök vissza,

mert elkergetett szerelmed mítosza.

Hagyom, hogy elragadjon,

Meghalnék érted,

De minek?

Engedj el, feledj el, menj innen!

Ne csábíts, ne bódíts, csak ezt kérem,

Füstbe ment terv, te lettél a végzetem,

Miért fájsz még mindig? Ezt kérdezem...

Engedj el, feledj el, menj innen!

Ne csábíts, ne bódíts, csak ezt kérem,

Füstbe ment terv, te lettél a végzetem,

Miért fájsz még mindig? Ezt kérdezem...

El kell égesselek téged a múlttal,

Nem bánom, hogy vérem kiontod mosolyoddal...