Verseim

•Alkony•

Néma csend van, nélküled minden kihalt,
Nem tudom elviselni egyedül a hajnalt.
Játszottál velem, de mégsem utállak,
Nincsen semmi értelmük az álmoknak.

Hiányzol nagyon, várom, hogy visszajöjj, minden percben,
Nem lesz már olyan, hogy két karod átöleljen.
Szeretlek téged, bármennyiszer megbántottál,
Emlékszem arra, mikor utoljára megcsókoltál.

Bárcsak, ne fájna így, hogy magamra hagytál!
Tudom, hogy mindig csak hazudtál!
Egyszer talán, majd elmúlik a fájdalom,
Elbúcsúzok örökre egy szomorú napon.