Harcolok a világ ellen,
Harcolok, mert nem kapom, mi kellene nekem:
Kellene a szó, melyet te mondassz ki,
Kellene a tűz, melyet te oltassz ki,
Kellene a mosoly, melyet te varázsolsz rám,
Kellene a csók, melyet te hintessz rám,
Kellene a vihar, melyet te űzöl el,
Kellene a szív, mely értem ver.
Kellene minden, melyet tőled kaphatok,
De kellene a szó, mely sírni tanított.
Kellene a tűz, mely forróságából le nem hagyott,
Kellene a mosoly, melyet tőled kaptam egykoron,
Kellene a csók, mely már nekem tiltott,
Kellene a vihar, mely mindent elsöpör,
És kellene a szív, mely általad lett meggyötört.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Verseim
Поэзия~Költeményeim~ 2017.08.05.- #24 in Költészet 2017.08.21.- #18 in Költészet