Verseim

•Közös múlt•

Egyszer azt mondtad, mindig velem maradsz.
Egyszer azt mondtad, hogy, ha sírok, majd megvigasztalsz.
De nem maradtál, hiába volt közös a múltunk,
Réges rég, valamikor még egymás kezét fogtuk.

Menekülni próbálok az emlékek elől, melyek üldöznek,
Sokszor mondtam, hogy utállak, de mégis szeretlek.
Láthatatlanná nem teheti a jelen, azt mi elmúlt,
Mindenünk mi volt a  heves tűzben lángra gyúlt.

Remélem, egyszer boldog leszel majd nélkülem,
A fájdalom, mit érzek, úgy hiszem, hogy végtelen.
Kialudt az éjszakában már minden apró fény.
Bárcsak, minden emlékünket újraélhetném!