Verseim

•Kettéhasadt a hajnal•

S kettéhasadt a hajnal, szárnyait letörte a sok angyal.

S én szaladok feléd, mintha csábítanának arannyal,

De nekem csak te kellesz, te! Ki más karjába alszol el,

Nélküled a fákon még a madár sem énekel.

Kopár lett a színes mező, hiába mindenhol virág,

Nem érzem már a virágzó fák édes illatát.

Elszaladt a boldogság, elvitt téged magával,

Nem süt már a nap sem aranysugarával.

Oly boldogtalan vagyok, nekem már a hold sem csillog,

Ez az egész csak egy kiábrándító álom.

Tudtam, hogy úgyis egyedül maradok,

S a hajnal még egyszer kettéhasadt.