egy csepp vér

tizenhárom

— É-életben van? Ezt honnan tudod? — kérdezte Gahyeon Jiminre nézve, hangja remegett egy kicsit.

— A könyvből. Anyukád leírt minden lehetséges magyarázatot! Méghozzá nagyon-nagyon részletesen. Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy meglátogatta a testvéred, aki még mindig él, azonnal hozzád szaladtam.

Gahyeonban sokféle érzés kavargott. Nem tudta, hogy abban a pillanatban örüljön a hírnek, vagy elszomorodjon a hallatától. Minden olyan gyorsan történt, hogy az elméje nem volt képes felvenni vele a versenyt. Egyszerűen, túl sok volt neki.

— Hol él? Muszáj meglátogatnom — mondta a lány, mire Jimin egy kicsit elhúzta a szája szélét.

A fejét vakargatta, és hezitált, hogy elmondja-e az igazságot.

— Igazából... Nem volt pontosan leírva, hol lakik. Egy dolog biztos, ebben a pillanatban egyedül él — magyarázta.

***

— Már több éve múlt, hogy elkezdtük a nyomozást, Gahyeon. És mondhatom, nem követtünk el hibát, amikor hagytunk téged csatlakozni — mosolygott Namjoon, felfedve a közel olyan mély gödröcskéit, mint az óceán.

— Csak két éve kezdtük, Hyung — javította ki Jungkook.

— Kuss, drámai akartam lenni, mint a filmekben.

Kis idő múlva folytatta.

— És Gahyeon, milyen terveket forgatsz a fejedben?

— Meg akarom találni a testvéremet. Aztán... — a lány a tekintetét a plafon felé emelte, miközben a másik tervén gondolkodott. Tudta, hogy egy másik életet kockáztatna, azonban amíg ő él, nem hagyhat még egy embert meghalni mellőle. — Meg kell látogatnom a többi testvéremet is a szülővárosomban.

— De Gahyeon — szólt Jimin. — Tudod...

— Tudom, őrültség! Ahogy mondtam, találkozni akarok velük, akár halottak, akár nem — mondta határozottan. — De ezelőtt még segítenetek kell abban, hogy megtaláljam a még élő testvéremet.

— És ő ki? — kérdezte Taehyung, egy kicsit eltérve a tárgytól.

Jungkook kicsit meglökte a vállával a fiút, és komolyan nézett rá.

— Pár perce mondtuk el neked.

— Ó, tényleg, csak elfelejtettem...

— Elég az értelmetlen beszédből — szólalt meg Jin, félbeszakítva Taehyung és Jungkook beszélgetését, aztán visszafordult, hogy figyelmét újra a fiatal lánynak szentelje. — És, mikor kezdjük el ezt az egészet?

— Holnap.

— Mi? De az túl korai, nem gondolod? — kérdezte Jimin, meghiúsítva az ötletet.

— Egyetértek Jiminnel. Még mindig nem tudunk eleget ahhoz, hogy elkezdjük a nyomozást. Még a könyv tanulmányozását sem fejeztük be. Lehet, van benne valami fontos információ, amit nem olvastunk el, és befolyásolja a nyomozást. Nem is tudjuk, hogy Gahyeon halott testvérei mire képesek, szóval több idő kell — magyarázta Yoongi.

— Hyung, ez a legokosabb dolog, amit mondtál ezen a héten, azon kívül, hogy "megöllek" — szólt közbe Hoseok, mire Yoongi csak egy vállrántással reagált.

— Egyetértek Yoongival — szólalt meg Namjoon.

— Hát jó — sóhajtott Gahyeon. Végtére is, a fiúknak igazuk volt. Ettől a ponttól a testvérei túl erősek voltak. Már így is rengeteg szörnyű tettet vittek véghez, amire nem is gondolt volna, például embert öltek, ismeretlen metódussal. — Akkor adok nektek egy hetet. Annyi elég lesz?

— Két hét kell, maximum — alkudozott Jungkook.

— Rendben, akkor legyen két hét — forgatta meg a szemeit a lány. — Csak siessetek. És értesítsetek azonnal, ahogy megtudtok valamit.

— Rendben, főnökasszony — bólintott Namjoon. — Egy kis időre lehetsz az új vezetőnk, ha szeretnél.

— Erre nincs szükség — rázta meg a fejét egyből. — Béna vagyok, ha emberek vezetéséről van szó. Nyugodtan folytasd a munkád, Oppa.

— Ahogy akarod.

— Akkor mit csinálunk ma? — kérdezte Yoongi, hanyatt feküdve a kanapén.

— Én a könyv olvasását folytatom... Jinnel — felelt Namjoon, közelebb húzva magához az említettet. — Addig Yoongi, Jimin, tudjátok, mit kell tennetek.

— Már megint vele szívok? — sóhajtott Jimin.

— Valami bajod van velem, haver? — kérdezte Yoongi.

— Nem, haver.

— Haver.

— Haver.

Namjoon csak a fejét fogva nézte őket, majd folytatta az utasítást.

— És addig ti hárman, ti is tudjátok, mit kell tennetek — mutatott Jungkookra, Taehyungra és Hoseokra.

— Igen, igen... Felgyújtunk mindent — felelt Hoseok természetesen, mire Gahyeon tágra nyílt szemekkel meredt rá.

— Hülye — forgatta a szemeit Jimin.

— Akkor mit csinálunk? — vonta fel a szemöldökét Taehyung.

— Tudod.

— Már elnézést, de össze vagyok zavarodva — szakította félbe őket Gahyeon. — Mi a fenéről beszéltek, srácok?

— Vacsorát fognak csinálni nekünk.

— Ó, azt hittem... Tudjátok mit? Tök mindegy — legyintett a lány. — És én mit csinálok?

— Semmit.

— Mi? De én is segíteni akarok! — fakadt ki, hiszen egész nap a szobájában húzta a lóbőrt, és tenni akart valamit. Rosszul érezte magát a tehetetlensége miatt.

— Gahyeon, ma csomó minden történt, te csak relaxálj és ürítsd ki az agyad. Holnap segíthetsz nekünk, ha szeretnél — magyarázta Jin.

— Oké, de most nem szabad hibát vétenetek, amikor jelenleg az életünk forog kockán.