egy csepp vér

tizennyolc

— Taehyung-ah! Nem is említetted még sosem, hogy ilyen gazdag voltál! — ámuldozott Jimin, ahogy körbenézett a házban, ami még az övükénél is, azaz a hét fiú közös házánál is nagyobb volt. A lenyűgözött fiú úgy döntött, amíg a többire vár, bebarangolja a házat.

— Esküszöm, csupa gazdag emberrel vagyok körülvéve — szólalt meg Yoongi a kanapéról. — Szomorú az életem.

— Együtt érzek veled, haver — bólogatott Jungkook, ahogy földerítette a hatalmas nappalit.

Már reggel volt, és a fiúk úgy döntöttek, hogy ma felkutatják Gahyeon testvérét. Azt gondolták, hogy jó lenne minél előbb megtalálni azt a lányt, még mielőtt a tervük meghiúsulni látszana.

— Ne beszéljetek arról, hogy gazdag vagyok — mondta Taehyung, leülve a kanapéra Yoongi mellé, és felpakolta a lábait a dohányzóasztalra. — Hol van Gahyeon, és hol vannak a többiek? Azt hittem, most indulunk.

— Gahyeon a szobájában van, amíg a többiek... Ki tudja, mit csinálhatnak éppen — válaszolt Jimin egy vállrántással a végén. — Talán összepakolnak, meg ilyenek.

— Pff, először engem el se akartak vinni magukkal — magyarázta Yoongi monoton, a telefonjával játszadozva.

— Mert nem is segítesz nekünk — mondta Namjoon belépve a szobába, karjában csomó jegyzetfüzetet tartva. Jin és Hoseok is a nyomában volt.

— Igaza van, Yoongi-ah. Te csak állsz és nézel minket, ahogy elvégezzük a munkát — tette hozzá Jin.

— Én csak figyellek titeket, hogy minden rendben működjön.

— Tök mindegy, Hyung — mondta Namjoon, kis szünetet tartva. — Akkor most folytathatjuk a munkát?

***

— És most merre kezdjük? — nézett körbe Yoongi lelassítva, mire a többiek maguk mögött is hagyták.

— Azt hittem, detektív vagy — zárkózott fel mellé Gahyeon —, nem kéne tudnod, mi a teendő ilyenkor, mint például megkérdezni egy idegent?

— Például kit? Tegu egy elég nagy város — mondta Jimin.

— Ne aggódjatok srácok, a remény mindig velünk van — kacsintott Hoseok.

— Nem tudnátok abbahagyni az értelmetlen beszélgetést, és jönni? Először ebbe a lakásba fogunk menni. Utána néztem, ki élt itt előtte, ő pedig azt mondta, Gahyeon testvére itt volt — magyarázott Namjoon, és előre ment.

— Még a tulajjal is felvette a kapcsolatot, csak hogy megkérdezze ezt — vázolta fel Jin a háttértörténetet, megmosolyogva azt. — Namjoon tulajdonképpen elvégezte Yoongi munkáját helyette.

— Miért mindig én? Jiminnek is ugyanaz a dolga — szólalt fel a sértett, kezét a kabátja zsebébe gyűrve.

— Csak úgy.

— Szóval azt mondjátok, hogy a testvérem ebben a lakásban lakik? — csillant meg a remény Gahyeon szemtükrén.

— Igen, itt élt. De a góré elbeszélése alapján egy másik lakásba kellett költöznie a munkája folytán — magyarázta a vezető.

— Mit dolgozott? — érdeklődte Taehyung.

— Azt nem tudom.

— Pedig ez az apró információ lehet, hogy nagyban befolyásolná a nyomozásunk sikerességét — szólalt fel Hoseok.

A beszélgetés után nagyjából tíz percet vett igénybe, hogy a megbeszélt lakáshoz érjenek.

Gahyeon szívverése egyre szaporább lett, ahogyan közeledtek a célpont felé. Nem is gondolta, hogy ideges lesz, hiszen egész idő alatt, míg Teguba tartottak, nyugodt és összeszedett volt. Maga a tény ellenére is, hogy valamelyik nap majdnem meghaltak.