egy csepp vér

tizenhét

Második felvonás.

GAHYEON

Ahogy felébredtem, egy kisbusz belsejében találtam magam. Már éjfél fele járt, és mi még mindig Tegu fele tartottunk. Nem is gondoltam volna, hogy az a város ilyen messze van tőlünk.

A szemeim előtt rögtön Hoseok és Taehyung alakja körvonalazódott, ahogyan mellettem ülve, a fejüket egymásnak hajtva alszanak.

Felültem és körbenéztem, van-e, aki ébren van. Mivel leghátul ültem, ezért nagyjából mindegyik fiúra volt rálátásom. Ahogy gondoltam, mindannyian aludtak, Yoongit és Jint kivéve, akik vezettek.

Eredetileg csak Taehyung és Jungkook jött volna velem Teguba, de ez meghiúsult, hiszen nem tudhattam, mi történik a többi sráccal, amíg távol vagyok. Gondolok itt olyasmi szörnyűségre, mint amit Szöulban láttunk... Az után a nap után nem is beszéltem senkivel. Bezárkóztam a szobámba, bűnösnek érezve magamat a történtek miatt.

Emiatt bűntudatom lett, hogy én leszek az oka a srácok életvesztésének is.

Ezért mostantól nem hagyhatom, hogy bárkinek bántódása essen a környezetemben, mégha ezzel a saját életem is kockára kell tennem.

— Gahyeon? — hallottam Taehyung hangját. Kinyitotta a szemét, és ásított egyet ártatlanul, mint egy aranyos kisfiú.

Reakcióként csak egy hümmögést engedtem ki, miközben az ablakon bámultam kifelé.

— Most már jobban érzed magad? — kérdezte, én pedig el tudtam képzelni, hogy most lebiggyesztette az ajkát.

— Nem tudom — feleltem, a fényes holdat bámulva, amely oly gyönyörűen harmonizált a koromfekete égen az apró csillagokkal. — Úgy érzem, már nem igazán érdekel, hiszen mondhatni, hozzászoktam már ehhez a szituációhoz — felröhögtem egy aprót kínomban, és az ablaknak támasztottam a fejem. – Szörnyű vagyok.

— Nem vagy az, Gahyeon. Csak belekeveredtél ezekbe az őrült szarságokba, amikkel meg kell birkóznod — magyarázta a szemét lehunyva, mintha ismét álomba készülne szenderülni. — De Gahyeon... — sóhajtott, apró mosollyal az ajkain.

— Hm?

— Ha bárkire is szükséged van, ne feledd, hogy én mindig itt vagyok, hogy segítsek. Megértem a helyzeted, mert én is voltam már benne.

— Mit értesz eze...

— Srácok, olyan hangosak vagytok! — nyögte Jungkook, hátrafordulva hozzánk.

— Te meg csak irigy vagy, mert volt egy épkézláb beszélgetésem Gahyeonnal anélkül, hogy veszekedésbe torkollott volna.

— Nem vagyok irigy.

Csendben figyeltem a kettőt, ahogyan civakodtak, aztán csak egyszerűen eltorlaszoltam a fülkagylómat a fülhallgatómmal. Egyedül csak csendet szerettem volna, és ez az, amit kaptam, nagyszerű.

Végigpörgettem az egyik lejátszási listámon, mire az ujjam megállapodott DEAN és Yerin Baek egy közös számán, a Come Overen, ignorálva a két fiút. Ez a dal segített, hogy kiűzzem a rossz gondolatokat a fejemből.