egy csepp vér

negyvenhat

Néhány órája...

— Hoseok, mi történt? — kérdezte Jin, ahogy megközelítette a fiatalabbat, aki látszólag el volt merülve a gondolataiban. Nem válaszolt addig, amíg Namjoon is be nem érte őket.

Csak reménytelenül ült ott, és próbálta megfogalmazni magában, mit mondjon. Egy pillanatra előtte lévő ajtó felé mutatott.

— Taehyung... — ez minden, amit mondani tudott, és csendben az ajtót figyelte. Sorra minden lehetőség, amit tehetett volna, hogy megmentse a fiatalabbat, ellepte az elméjét. A megbánás az egész lényét felemésztette.

Aztán megcsapta a felismerés.

Hirtelen felkapta a fejét, meglepve ezzel a két másikat maga előtt, ahogy eszébe jutott valami fontos.

— Várjunk... A papír — mondta, kicsit felpörögve a gondolattól.

— Milyen papír? Hoseok, mondd el, mi történt, nem vagyunk gondolatolvasók — magyarázta Namjoon nyugodt hangvétellel.

— A papír, amit Taehyung adott, amikor próbáltam meggyőzni, hogy maradjon velem. Azt mondta, akkor nyissam ki, amikor elérkezik a megfelelő pillanat. Talán ez az a pillanat, amiről beszélt — felelt Hoseok, és a jobb kezét a zsebébe csúsztatta, hogy elővegye a papírt. A papír vastagabb volt az átlagnál, mivel nem csak egy, de két darabot is tartalmazott.

— Talán tartalmazza az alakzatot is, amit korábban említett nekem... — ment közelebb Namjoon kíváncsian. Jin is csatlakozott, és együtt elkezdték olvasni a levelet.

----

Ha ezt olvasod, akkor úgy hiszem, már elég rossz helyzetbe kerültem. Sok variációt tudok elképzelni ez kapcsán, de ezt a témát most tegyük félre. Céltudatosan akarom írni ezt a levelet.

Mióta találkoztunk Gahyeonnal, jobb emberré akartam válni, így elhatároztam, hogy lejegyzem minden megfigyelésem a nyomozás során. Yoongi és Jiminnie is segített ebben, de könyörögtem nekik, hogy ne mondják el nektek.

Megpróbáltam összeilleszteni minden infót, amit kiderítettünk, hogy szemfülesebb legyek.

Ez azonban nem igazán sikerült, amíg nem láttuk meg azt a nagy álomfogót a földön. Az volt az a pillanat, amikor minden összeállt a fejemben.

Öt toll, amiből az egyik meg volt égve, és a többi épségben volt. Egy erős elképzelésem van ezt illetően, ami mellett most is kiállok. Az égett talán Minjit jelképezheti, hiszen ő a lázadó, aki megszökött. A többi toll pedig a többi lány, akik még mindig a kör részét képezik. Egy kört alkotnak, amit háló köt össze, a háló pedig védelmet és biztonságot nyújt a rémálmokkal szemben. A kör a tollak feletti irányítást szimbolizálja, ami a jó álmokat nem bántja. A mi helyzetünkben azonban semmi ilyenről nincs szó, hiszen jelenleg a tollakat a negativitás irányítja, és a tollakban maradt pozitivitást kapja el a hálójával, majd felgyújtja az idő előrehaladtával. Minji tollja ezért jelenti a lázadást. Azt mutatja meg, hogy kiszabadult a börtönéből, és felgyújtott minden negativitást maga körül, hogy csak a pozitív energiák birtokosa legyen.

És van még valami... Tudom, hogy nehéz észrevenni, de hiszem, hogy eredetileg hat toll volt rajta. Ha közelről megnézitek, láthatjátok, hogy a tollak madzaggal vannak erősítve, és hogy az öt mellett volt még egy hatodik is. Meggyőződésem, hogy a hatodik Gahyeont szimbolizálja, de nincs elég bizonyítékom ennek alátámasztására.

Mivel már elmentem, remélem ti tönkreteszitek, akármi is az a kör. Remélem azt is, hogy tudtam segíteni. Tudom, hogy többre vagytok képesek, mint én, szóval meg fogjátok oldani az ügyet.