Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

4. Fejezet

Jackson

A reptéren, a csomagjaink felvétele után, fogtunk egy taxit, több kevesebb sikerrel. Egész úton nem beszéltünk egymáshoz, csendben, gondolatainkba merülve ültünk az autóban, Markie szuszogott a mellkasomon, kimeríthette az út.

Egy Hotel előtt állt meg a sofőr, kifizettem szolgáltatásának árát, majd bőröndünkkel a kezünkben léptünk be a bejáraton, megcélozva a recepciót.

- Jó napot! Két szobát szeretnénk, két éjszakára - közöltem a bájos lánnyal kérésem. Igazán szép arca volt, nagy szemekkel, fekete hosszú hajjal.

- Sajnálom, de nincs elegendő szobánk, teltház van, de egy franciaágyas szobánk még akad. Megfelel így is? - ezt nem hiszem el, csak is minket verhet az ég.

- Én biztos nem alszom veled egy ágyban! - háborodott fel, a mellettem álló.

- De..e hát önök nem egy pár? Vagyis elnézést, nem akartam pofátlan lenni - mentegetőzött elpirulva. Most komolyan meleg párnak néznek, akik gyereket vállaltak? Ez egy vicc, nem láttak még egyedülálló „apukát", aki a haverjával külön, ismétlem, külön szobát kértek egy hotelban?!

- Nem vagyunk együtt, sőt melegek sem vagyunk, de jó lesz az a szoba - sóhajtottam egyet.

- Elnézést kérek a megjegyzésemért, és itt a kulcs, a 117-es szoba lesz az, az első emeleten.

- Köszönjük, és szép napot! - köszöntem el, hátat fordítottam, s meg sem álltam a szobánkig, Jooheon hűségesen követett, mint egy kiskutya.

Beléptünk a szobába, letettük a cuccunk, Markie-t leraktam a selyem párnákkal telerakott ágy közepére, és betakartam.

- Komoly volt a kiscsaj, még hogy te meg én, na ne nevettessen. De miért mondtad, hogy nem vagyunk melegek? Én az vagyok, de te sem vagy teljesen heteró - kacagott barátom saját hülyeségén.

- Most mit mondhattam volna, a gyerek miatt gondolhatta, hogy egy család vagyunk, és nem terjesztem a nemi identitásom, elég ha a közeli barátaim tudják.

- Ok, de ennél van nagyobb gond. Egy ágyban kell aludjunk?

- Aludhatsz a kanapén is, ha akarsz, de elég kényelmetlennek tűnik.

- Ott biztos nem alszok, inkább mégis jó lesz a közös ágy.

- Tudtam én, hogy örülsz, ha velem aludhatsz - kacsintottam rá, amit fintorral az arcán fogadott.

- Rendelek kaját, addig menj, fürödj le először, utána megyek én.

- Rendben, de még beszélnünk kell egy csomó dologról.

- Majd ha végeztünk a tisztálkodással, és a kajával.

Jooheon a fürdőben, én pedig már a megrendelt kajám egy részét be is lapátoltam. Körül járattam szemem a szobán, elég átlagos volt, de nem rossz. Nem maradhatunk itt sokáig, keresnünk kell egy lakást, és munka sem ártana.

- Mehetsz, ha akarsz - lépett mellém vizes haját törölgetve.

- Jó, addig egyél, tartsd a szemed Markie-n!

- Igenis apuci! - kacsintott rám. A zuhanyt hamar elintéztem, most Mark következik.

A mosdó kagylóba engedtem egy kis se nem hideg, se nem túl forró vizet, majd egy picurnyi tusfürdőt eresztettem a vízbe. Behoztam Markot, levettem róla a kék kis ruhácskát, bele helyeztem apró testét a vízbe, figyelve, nehogy valami baja essen. Sírni kezdett, vergődött, mint aki fél a víztől, gyorsan megmosdattam, lehet szívtelennek tűnök, hogy ellenkezése ellenére mosdatom, de túl kell lenni ezen is.

Kivettem a vízből, megtörölköztettem, ráadtam pelenkáját, s egy krémszínű ruhácskát, aminek elején egy aranyos maci díszelgett. Felvettem ölembe, ringatni kezdtem, hátha abba marad a keserves sírása.

- Semmi baj kicsim, csak egy kis víz, nem fog bántani - pusziltam meg fejecskéjét. Lenyugodott szerencsére, így behelyeztem az ágyba.

- Egyre jobb vagy benne, apuci.

- Ne nevezz így. Kiráz tőle a hideg, főleg a te szádból. Menjünk ki az étkező asztalhoz, ne ébresszük fel - hagytuk ott a picurt, az óriási franciaágyon.

- Végre elárulod, miben más Markie, mint a többi gyerek?

- Igen......

Sziasztok! Tudom nem lett a leghosszabb, elég kis uncsi rész, de a következőben fontos információkra derül fény.😊

Boldog karácsonyt kívánok az összes olvasómnak! 😘😘❤✌

Ezt pedig itt hagyom nektek, mert imádom benne Yixing hangját. 😘😘😘