Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

14. Fejezet

Jooheon

- Hé,  haver,  mi a gond,  olyan letörtnek látszol? - kérdezte Changkyun,  miközben készítette a megrendelt koktélt,  amely rettentően édes,  cukorbeteg lesz tőle az ember,  már csak attól,  hogy ránéz.

- Semmi - sóhajtottam fel.

- Ha semmi lenne,  nem sóhajtoznál folyamatosan. Mond el nyugodtan,  hátha tudok segíteni - aggódva figyelt,  majd elfordulva tőlem,  a pult másik oldalán, a bárszéken ülő lány elé rakta az italt.

- Tudod,  Minhyukot haza szoktam kísérni, mióta megmentettem egy alapos veréstől,  de nem merek lépni,  képtelen vagyok rávenni magam,  hogy randira hívjam - panaszoltam ostobaságom.

- De miért nem,  látszik oda van érted, ezen mit nem mersz?  Egy szavadba kerül,  és gerincre vághatnád,  még a vak is látja,  még te mondtad,  hogy megadta a számát,  ha nem jönnél be neki,  magasról letojt volna.

- Nem tudom,  amióta itt dolgozik kísérgetem,  de egy apró jelet sem találtam,  ami azt igazolná,  hogy igazad van, amúgy sem csak egy éjszakára kellene.

- Drága barátom,  te nagyon vak vagy -kacagott fel.

- Kössz,  ezzel segítel - duzzogtam.

- Én, mint megfigyelő,  azt fedeztem fel,  amit te nem bírsz felfogni,  hogy Minhyuk megérkezése óta rád van kattanva,  de nem mer lépni.

- Ez badarság, észre vettem volna.

- Pedig nem az,  amikor megtudta,  hogy te tanítod be,  szinte kiugrott a bőréből,  és minden szavad csillogó szemekkel itta.  Én már rég becserkésztem volna,  a helyedbe - nyalta meg alsó ajkát.

- Te ne csinálj semmit a helyemben - fenyegettem szúrós szemekkel.

- Nyugi haver,  csak vicceltem,  nekem ott van Wonho,  akit mindennél jobban imádok,  megmarad neked a kisangyal - mentegetőzött.

Beszélgetésünket egy csilingelő nevetés zavarta meg,  amire mindketten a hang irányába kaptuk fejünk,  bár a dübörgő zenétől,  nem volt feltűnő. A nemrég kiszolgált lány nevetett,  minket figyelve,  kicsit sem leplezve jó kedvét.

- Bocsi,  de olyan aranyos,  hogy munka közben,  egy bárpultban lelkiztek,  nem is észlelve,  itt ülök előttetek,  és nem is palástolva a nemi identitásotok - mosolygott édesen.

- Hát nagyon vicces,  másnak az érzésein nevetni - háborodtam fel.

- Ne érts félre,  nem kinevetni akarlak,  csak édes ahogy felkaptad a vizet,  egy aprócska megjegyzésre. Az a fiú szerencsés lehet. Esetleg adhatok tanácsot,  hogy hova hívd el - ajánlotta fel,  ami eléggé jó lenne,  mivel fogalmam sincs,  merre vihetném.

- Rendben,  jól jönne a segítség. Jooheon vagyok,  és téged,  hogy hívnak?

-Hívj Cl-nek - mosolyát le sem lehet vakarni arcáról.  Meleg létemre,  azt mondom,  igazán szép lány,  hosszú szőke hajával.

Míg beszélgettünk mindenféléről, 
I. M visszament dolgozni,  nekem pedig szünetem van,  ezért leültem mellé egy bárszékre.

- Te milyen helyre mennél el szívesen az első randin? - kérdeztem, de bár ne tettem volna.

Minhyuk pont ezt a pillanatot választotta,  hogy letörölje a pult azon részét,  ahol tökéletesen hallhatta csevegésünk.

Poharak hangos csörrenésére kapjuk fel fejünk,  Minhyuk tört el pár poharat,  majd otthagyva mindent rohant hátra az öltözőbe.

- Most mennem kell,  de remélem, még látjuk egymást.

- Én is,  és hívd el a cukifiút,  biztos igent mond.

- Úgy lesz - intettem, majd Minnie után mentem.

Az öltözőben rajtunk kívül nem tartózkodott senki,  Min a padon ült,  arcát kezeivel takarta,  de rázkódó vállai elárulták,  hogy sír. Ujjai véresek,  ezért gyorsan előkapom az elsősegély dobozt,  helyet foglalok mellette,  majd kezeit elveszem arca elől,  fertőtlenítem hosszú ujjain húzódó vágásokat,  ezután bekötözöm őket.

- Jól vagy? - néztem könny áztatta szemeibe,  kézfejét markaimban tartva.

- Már hogy lennék jól,  miközben kint játszadoztál egy jöttment nőcskével - akadt ki, nem tudom miért, hisz nem akar tőlem semmit.

- Ne beszélj így róla.

- Oh, szóval ennyire bejön?

- Miről beszélsz? Csak csevegtünk, és mi közöd hozzá, kivel beszélek? Amúgy sem az esetem, sőt egyik nő sem az esetem - vallottam be az igazat.

- Akkor miért voltatok annyira elfoglalva a másikkal, hogy észre sem vetted,  mikor hozzád szóltam,  nem mellesleg randira hívtad? Ha nem az eseted, akkor miért? - fordult el tőlem zavarában,  olyan aranyos.

- Nem hívtam randizni.

- De hisz azt kérdezted tőle,  hova szeretne menni.

- Nem őt akartam elhívni,  hanem téged.  I. M-mel beszélgettem rólad,  és ő kihallgatta,  azt ajánlotta,  segít abban,  hogy hova hívjalak el.  Nem vagyok jó az ilyenekben - vakartam meg zavaromban tarkóm.

- Komolyan rólam beszéltetek? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Igen.  Eljönnél velem egy randira? - kérdeztem tőle,  bár ezek után nem várom el,  hogy igent mondjon.

- Persze,  de legközelebb engem kérdezz,  és ne egy agyonvakolt,  festett szőke ribancot! - duzzogott.

- Legközelebb úgy lesz!  Imádom,  amikor ilyen édesen duzzogsz,  kis féltékeny - simítottam meg puha arcát,  vigyorom pedig levakarhatatlan arcomról.

- Megcsókolhatlak? - szemeztem cseresznyepiros ajkaival.

- Komolyan megkérdezted, erre várok már mióta.

- De kis akaratos az angyalom? - vettem birtokba ajkait,  melyek finomabbak voltak,  mint legmerészebb álmaimban gondoltam. Nem volt túl vad csókunk, lágyan kóstolgattuk egymást,  mégis nem lehetnék ennél boldogabb. Teljesen elvette az eszem,  ilyen még nem történt velem,  talán szerelmes lennék?

- Egyébként milyen az eseted? - kérdése meglepett,  de csak csillogó szemekkel figyeltem.

- Nem milyen,  hanem ki.  Te vagy az esetem Lee Minhyuk - adtam egy apró puszit homlokára.

- Mertem remélni,  de maradj távol a vetélytársaimtól - adta ki a parancsot.

- Rajtad kívül nem nézek rá másra,  féltékeny angyalkám. Szeretlek.

- Én is szeretlek - forrtunk össze, egy újabb mézédes csókban.

Sziasztok!  Elértük az 500 csillagot,  amit köszönök szépen! 😘😘

Félreértés ne essék szeretem Cl-t, nem azért ribancoztam le, mert nem csípném, de Minhyuk kicsit nagyon féltékeny típus.  😏😏

A fenti videót feltétlen nézzétek meg,  nagyon édes,  olvadoztam rendesen,  míg végig néztem! *-*

Innentől kezdve átvált a fici romantikusabb hangulatba,  amit nem hiszem,  hogy bántok,  persze lesz itt rengeteg dráma is. 😏😊😘

Puszi 😘❤