Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

31. Fejezet

Mark

A nap sugarai épphogy felkeltek,  vele együtt én is kisebbeket pislogva,  hunyorogva ébredezem. A napfény lassan körbe ölelte egész szobánk,  de a télies időjárás közeledtével vesztett erejéből,  így a világosságon kívül,  nem sok hasznát vesszük. 

Szerelmem izmos karjai közötti ébredésnél nincs is kellemesebb,  magamba szívtam férfias illatát,  még szorosabban bújva mellkasához,  mely egyenletesen emelkedett fel-le.

Kisimult,  bájos arcát el bírnám nézni a nap huszonnégy órájában,  s nyugodt szívverését hallgatnám örökké,  egész alvó lénye maga a békesség,  nyugalom. Apró mosolyra álló,  dús ajkait milliónyi csókkal borítanám be,  de nem akarom megzavarni álmában.

A tegnap éjszakára visszaemlékezve  zavarban érzem magam,  fejem megint céklavörös,  mint egész éjjel. Nem bántam meg,  ami tegnap történt,  hisz egy csodálatos szeretkezésen vagyunk túl, ami lehet neki nem volt nagy szám, de nekem mindennél többet jelentett. Bár az elején fájt,  de utána szinte csillagokat láttam,  s az élvezet teljes mértékben elvette az eszem.

Azok a hangok,  melyek elhagyták szám,  olyanok voltak,  mintha egy olcsó szajha hallatta volna,  de képtelen voltam uralkodni rajtuk,  ilyen fajta gyönyörben most először volt részem,  és örülök,  hogy neki adhattam magam. 

Nem is lehettem volna boldogabb, mikor kijelentette, csak az övé vagyok és mennyire szeret,  őszintén,  nem is akarnék másé lenni, egyedül az övé.

Óvatosan arcára simítottam,  imádom,  hogy ennyire férfias,  mégis gyermekies az arca. Nem bírtam megállni, apró puszit nyomtam ajkaira,  amitől mocorogni kezdett,  s szép,  csillogó szemével rám pillantott.  Esküszöm,  én ébredés után úgy nézek ki,  mint egy zombi, ő mégis minden reggel úgy kel, akár egy divatmagazin címlapján pózolna.

Kócos, szőke haja szemébe lógott,  amit elsöpörtem onnét,  ne zavarja a kilátásban. A levakarhatatlan mosolya engem is arra késztet,  úgy nézhettünk ki,  mint két bolond,  de két szerelmes bolond,  micsoda megfogalmazás,  még betudható a korai ébredésnek.

- Jól vagy,  édes? - puszilt homlokomra,  közben egy pillanatra se engedve el derekam.

- Igen,  fantasztikusan,  csak egy picit fáj a fenekem - kuncogtam el a végét.

- Hmm,  szóval egy sexisten vagyok az ágyban - kacsintott rám, közben végig nyalt szája szélén,  amitől lángba borult az arcom.

- Ne telj el ennyire magadtól! Most mondtam,  hogy fáj a farom! - bújtattam fejem nyakhajlatába.

- Sajnálom,  finomabbnak kellett volna lennem - simított fenekemre,  amit egy apró nyögés követett.

- Nincs baj,  vigyáztál rám, mégis csak ez volt az első,  számítottam fájdalomra - csókoltam meg.

- De, azért élvezted,  ugye? - nézett rám aggódó,  kiskutya szemeivel.

- Nagyon is - villantottam meg fogkrém reklámba illő mosolyom.

- Eltűntek a füleid - borzolta meg hajam.

- Tudom. Már mondtam, ha kielégülök, akkor eltűnnek - mindenhová néztem, csak páromra nem.

- Hmm, akkor jó munkát végeztem - csókolt nyakamra.

- Látod, végre valami hasznod - cukkoltam.

- Oh, Markie, ez gonosz volt - biggyesztette le száját.

- Ez van, de te így is szeretsz.

- Mindennél jobban,  és hogy még hasznosabb legyek,  ahhoz kell a gyakorlás.  Zuhanyzunk együtt? - Szégyenlősen bólintottam,  tudom,  egész éjszaka nézhetett,  fogdoshatott,  de így is zavarba ejtő előtte puccoskodnom.