Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

20. Fejezet

Jackson

Amint felhívott Jooheon, hogy miket művel Mark, kibújtam Luhan mellől, a puha ágyból, az sem érdekel, minek a közepén tartottunk, el kell onnan hoznom Markot, mielőtt bolondságot csinálna.

- Itt hagysz? Mi olyan fontos, hogy félbe kell hagynunk? - háborodott fel Luhan.

- Mark részeg, és el kell hoznom a szórakozóhelyről. Jooheon, az idióta engedte, hogy igyon, pedig nincs hozzá szokva - kaptam fel a vizet.

- De hát elég idős ahhoz, hogy igyon, és Jooheon vigyáz rá, gyere vissza hozzám, fejezzük be -karomnál húzott vissza az ágyba.

- Nem, muszáj érte mennem, az én felelősségem.

- Már miért lenne a tiéd, csak egy hülye kölyök, hagyd, hagy szórakozzon - nem tetszett, ahogy Markról beszélt, kirántottam csuklóm markai közül, majd kezdtem el felöltözni.

- Ő rám van bízva, és nem csak egy hülye kölyök, már csak ő maradt nekem - adtam tudtára.

- És én mégis ki vagyok neked? Ne hagyj itt!

- Luhan, te is tudod, nem működne nálunk a rendes párkapcsolat, hűtlen vagy, ezt be kell látnod - simítottam selymes, világosbarna frizurájába.

- Csak egyszer fordult elő, én szeretlek - mentegetőzött.

- Én viszont nem szeretlek olyan értelemben, sajnálom - túl kegyetlenség felőlem közölni vele az igazat, de megérdemli, hogy tudjon róla.

- Mennem kell, Marknak szüksége van rám.

- Nekem is szükségem van rád! Ő miben jobb, mint én? Ki ő neked? Talán s..szereted? - esett kétségbe, a könnyei már ott bujkálnak szemeiben.

- Nem tudom, talán, össze vagyok zavarodva.

- Felfogtad, hogy mennyivel idősebb vagy nála? Gondolod, hogy viszont szeretné a gyámját? Húsz év az rengeteg idő. Elfeledtetem veled, csak ne hagyj itt, ne hagyj el újra - zokogott fel.

- Igazad van, de mégsem tudok uralkodni az érzéseimen. Téged pedig nem akarlak tovább kihasználni, hiba volt újra találkoznunk. Remélem megérted, hogy nem akarom folytatni ezt a viszonyt. Sajnálom - öleltem át vékony testét.

- Elfogadom a kérésed, de ne várd, hogy megértsem - dünnyögte vállamba.

- Rendben, vigyázz magadra! Te is találd meg azt az embert, akit neked szánt az ég. Jobbat érdemelsz nálam - simítom meg hátát.

- Köszönöm, Jacki - mosolygott, de a szeme szomorúságról árulkodott. Nyomtam egy csókot homlokára, majd elindultam Markieért.

Luhan nem próbál tovább maradásra bírni, csendben, szipogva hagyta, hogy eltűnjek életéből. Ő egy szerető társat érdemel, aki megtudja adni számára azt, amit én képtelen vagyok.

Szerelmet.

Mark már más tészta, ő mindennél fontosabb nekem, érte az életemet adnám, de képes leszek túltenni magam azon, hogy bűn, amit érzek?

Beültem fekete sportkocsimba, bekapcsoltam biztonságiövem, majd gázt adtam.

Markie, miért vagy ilyen felelőtlen?

A bár tele részeggel, bűzlött az egész az alkohol szagtól, hogy bír itt dolgozni Jooheon? Az más, ha bulizni jön az ember, ittason nem érdekelnek a részletek, de ha egész este józanon melózol egy ilyen helyen, az nem lehet egy leány álom.