Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

6. Fejezet

Jackson

Az évek úgy repültek,  mint tavasszal a virágzásnak indult cseresznyefák gyönyörű, rózsaszín pompában úszó szirmai, a kellemes szélnek köszönhetően.

Ma van Markie tizenhatodik születésnapja. El sem hiszem, hogy évekkel ezelőtt megmenekített apróság, ilyen hamar felnőtt.

Sok problémával kellett szembe néznünk,  de teljes mértékben megérte,  ha újra átélném a múltat,  ugyanúgy cselekedtem volna,  mint akkor.  Nehezen indult a közös életünk,  az apaság nehéz feladat,  a rengeteg átvirrasztott éjszaka,  nyűgösködés Markie részéről, rendesen kikészített. Egyedül   nem tudom,  hogy bírtam volna,  ezért hálás vagyok Jooheon-nak.

Boldog vagyok, mivel tudom  valakinek szüksége van rám,  imádom Markot. Az apjának kellene neveznem magam, de ő számomra olyan,  akár egy kisöcsi, ő mégis apunak hív.  Nincs szívem elárulni neki,  hogy nem a fiam,  nem szeretném szétrombolni a rólam kialakított képét,  de egyszer úgy is tudomást szerez róla,  és azt akarom, tőlem hallja az igazságot.

Egy elég nagy lakást találtunk hármunknak, a belvárosban található,  így el tudunk járni dolgozni,  akár gyalog.  Egy három hálószobás lakás, két fürdőszobával,  egy konyhával,  és nappalival,  tökéletes számunkra.

Én egy irodában kezdtem el dolgozni,  nem a legérdekesebb,  de elég jól fizet,  míg Jooheon egy bárban csapos,  de néhanapján beáll a DJ pult mögé.  Én nappal,  ő pedig éjszaka dolgozott,  így mindig volt,  aki vigyázzon Markie-ra.

Az apámat lecsukták, a társával együtt,  mivel amikor megérkeztünk Los Angeles-be, névtelenül bejelentettem a rendőrségen miket művelt,  másnapra már a hírekben is fellelhető volt apám neve. Életfogytiglanra ítélte a bíróság,  vele nincs több gondom.  Az én nevem is megtalálható volt a cikkben,  miszerint elmenekültem,  de engem nem találtak meg,  végül felhagytak a kereséssel,  amúgy sem találtak volna Wang Jiaert,  mivel ő meghalt,  ezzel együtt múltam is.

Az évek alatt semmilyen rendellenes dolgot nem fedeztünk fel Markon,  így rendesen járt iskolába,  mint a többi gyerek.  Okos fiú,  szinte zseninek mondható,  könnyen megtanul akármit,  fogékony az új dolgokra,  igazán intelligens,  és nem mellesleg tehetséges különbféle sportokban.  Büszke vagyok, képesek voltunk ilyen jó emberré nevelni Markot,  ki tudja, apám nevelése hogyan hatott volna a gyerekre.

Ma szabadnapot vettem ki,  hogy fel tudjak készülni Markie születésnapi „bulijára”, persze nem igazán az lesz,  hisz csak én,  Jooheon,  és az ünnepelt hivatalos az alkalomra.  Első feladatként meg kell vennem az ajándékát,  egy gördeszkára gondoltam,  mivel már hallottam,  a réginek kitört a kereke,  amiatt siránkozik több mint két hete. Egy egyszerű fekete színűt választottam,  minimális vörös mintával,  illett Markie ízléséhez.

Az ajándék beszerzése után,  hazafelé tartottam,  a bevásárlást a kajához már tegnap este elintéztem,  szóval csak főzőcskéznem kell.  Markie kedvenceit készítem el,  eleinte nem szerettem a konyha közelébe sem menni,  csak a hűtőig,  míg kivettem belőle valami ehetőt,  mint például egy szendvics,  gyorskaja maradék,  de mióta megtanultam,  rájöttem,  nem is olyan gáz a tűzhely körül tevékenykedni,  kicsit megnyugtat.

A szülinapi tortát is én készítem,  beleadva apait,  anyait,  nem egy szimpla cukrászdait akarok erre a jeles alkalomra átadni,  hanem amit én készítek,  szívből,  boltit akárki meg tud venni,  de készíteni, már nehezebb feladat.

Hazaérve elrejtettem az ajándékot,  és neki is láttam a készülődésnek,  már az ételnek nem sok kell,  jöhet a torta.  Egy csokis,  és egy vaníliás piskótát sütöttem,  amelyeket kettészeltem, így a torta rétegeinek váltakozik a színük. Fehércsokis,  tejszínhabos,  pudingos krém kerül a lapok közé,  a külsejét tejszínhabbal körbe vontam,  majd feldíszítettem.  A díszítés egyszerű volt,  mégis magára vonja a tekintetet,  Marknak biztos ízleni fog,  minden évben ezt sütöm,  mert ez Mark kedvence.

Megterítettem az asztalt két személyre, nemrég hívott Jooheon,  hogy nem tudott cserélni senkivel sem a munkahelyen,  ezért csak ketten leszünk Markkal.  Mindennel elkészülve az ünnepeltre vártam,  remélem örülni fog az ajándéknak,  látni akarom a boldog,  élettel vidám arcocskáját,  amint megpillantja a gördeszkát. 

Nyitódott az ajtó,  de ami fogadott,  nem az volt,  amit vártam.  Egy vidám Markie helyett,  egy síró, kétségbeesett fiú fogadott,  rám se nézve szaladt be szobájába,  majd csukta magára az ajtót,  nehogy be tudjon menni hozzá valaki. 

Nem szeretem mikor valami bántja, itt vagyok neki,  általában fel is osztja velem szomorúságának okát,  de úgy látszik, most nem akarja ezt velem felosztani.

Mi történt Markie,  amit nem mondhatsz el nekem?

Sziasztok!  Boldog új évet kívánok minden olvasómnak! 😘😘
Köszönöm a sok csillagot,  és hozzászólást! ❤
A következő rész Markie szemszög lesz,  kiderül mi történt a kis aranyossal. 😀😄