Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

24. Fejezet

Jackson

A munkából hazafelé tartva,  még beugrottam a fodrász kellékes boltba,  hogy szőkítéshez használt eszközöket vásároljak.

Eddig barna színben tündöklő hajkoronám, mostantól platina szőkén fog mutatni.

Már pár napja eldöntöttem a szín váltást,  ezzel jelképezve, lezárult egy korszak az életemben, és új nyílt meg előttem. A múltunkká váltak a szenvedős,  boldogtalan napjaink,  élvezve a jelent,  és remélhetőleg a jövőt.

Úgy érzem magam,  mint egy állatkertből szabadult ösztönlény,  ami éppen tombol, mert boldognak,  s felszabadultnak érzi magát. Végre enyém az,  akiért régóta epekedek, nem kell elrejtenem előle valódi érzéseimet,  elfogad olyannak,  amilyen vagyok,  és én is őt.

Nem terveztem fodrászhoz menni,  irritál,  amikor értelmetlen dolgokról fecseg egy idegen ember,  mindenféle sablonos témáról,  miközben a hajam fogdossa.  A hajamhoz,  csak kivételes emberek érhetnek,  általában egyik barátom szokta vágni,  esetleg festeni,  de jelenleg nem ért rá,  így Markie lesz vele megbízva.

Markie gyakorlott hajfestő,  Joohoney,  és saját haját is ő festi,  bár mit várunk tőle,  ő mindenhez ért,  egy igazi csodagyerek.

- Megjöttem - kiabáltam el magam,  jelezve,  hogy már haza értem.

- Szia - ölelt át szerelmem.

- Úgy hiányoztál -c sókoltam meg.

- Nekem is,  dög unalom már itthon,  főleg nélküled.  Joohoney épp felrobbantani készül a konyhát,  mivel Minhyuk átjön vacsizni.-bújik még jobban hozzám.

- Igazi konyhatündér lesz,  gratulálok Minhyuknak,  én még nem tudtam rávenni,  hogy tanuljon meg főzni,  persze neki elég két hónap,  és már lassan szakács lesz belőle - kacagtam fel.

- Mit hoztál? - célzott a kezemben tartott táskára.

- Arra gondoltam,  befesthetnéd a hajam - csillantak fel szemei,  tudom mennyire szeret hajat festeni.

- Ok,  de akkor ne itt álljunk az ajtóban,  hanem siess,  kész kell hogy legyünk,  mire Min ideér -húzott be a nappaliba. Gyorsan átöltöztem,  míg Mark előkészített mindent a szőkítéshez.

- Miért akarsz szőke lenni hirtelen?

- Nem tudom,  csak úgy jött. Mikor kicsi voltál,  akkor voltam szőke, odáig meg vissza voltak értem az egyedülálló anyukák az óvodában, szinte csorgott a nyáluk, a látványomtól -vigyorodtam el Markie arckifejezése miatt.

- Ne is mondj ilyeneket, nem lehetsz szőke! Nem bírom elviselni,  hogy csorgassák rád a nyálukat,  azt csak én tehetem - bokszolt bele vállamba.

- Igen? - kacérkodtam.

- Igen - puszilt számra.

- Amúgy érted az óvónők voltak oda,  jól nevelt,  és édes voltál,  nem mellesleg az ázsiai gyerekeknél nincs aranyosabb - fogdostam pofiját.

- De engem az nem érdekel,  az a lényeg,  hogy te szerettél.

- Ez természetes,  és most még jobban szeretlek!

- Én is,  de lássunk neki a hajadnak - takarta rám a festő köpenyt.

Rákente a szőkítő masszát,  majd várakoztunk,  addig a konyhában a pult mögül Jooheonnal beszélgettünk,  kiélvezve,  hogy nem nekem kell az ételt elkészíteni,  csak tanácsokat adtam számára.