Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

3. Fejezet

Jackson

A konyhában ülök az asztalnál,  míg Jooheon a pulton található zöldségeket aprította össze,  úgy nézett ki,  mintha tényleg tudna főzni. Markie pedig édesen, nyammogva aludt a puha takaróba burkolva.

- Nem is tudtam,  hogy egy konyhatündér vagy. Remélem nem halok bele az általad készített ételbe - kuncogtam el a végét. 

- Nagyon vicces itt valaki, inkább örülj, hogy nem éheztetlek - ha szemmel ölni lehetne, már nem lennék ebben a világban.

- Jó, felfogtam, biztos isteni lesz.

- Megnyalod majd mind a tíz ujjad!

- Elintézted az ismerősöddel az útlevelet is?

-Persze, ma este megyek érte, s már holnap indulhatunk.

- Hogy érted, hogy indulhatunk? Úgy tudom, csak én, meg Markie megyünk - kerekedtek el szemeim.

- Úgy döntöttem megyek veletek.

- De ez honnan jött? Bocs, nem lerázni akarlak, de miért hagyod a biztosat, a bizonytalanért? Nem akarok a terhedre lenni, csak a bajt hozzuk rád.

- Jiaer ne kezd ezt, tisztában vagy vele mivel keresem a kenyerem, ez nem egy biztos dolog. Sok ellenségem van, ha úgy adódik, bárki feladhat a rendőrségen, illegális dolgok árulásáért. Nem mellesleg,  izgalmasnak tűnhet a bujkálás,  szeretem a veszélyt.

- Ez nem játék haver,  ez komoly,  te pedig azzal jössz,  hogy jó móka.  Szegény Markie egyáltalán nem tehet róla,  hogy már születése előtt meg volt határozva az egész jövője,  és nem a jobbik féléről beszélek! Neki nem olyan jó játék, szerintem - akadtam ki.

- Nyugi, én egy szóval se említettem,  hogy játéknak fognám fel,  csak a mostani életem se jobb,  így gondoltam segíthetnék neked,  főleg,  hogy egy gyerekkel nem könnyű bánni,  szóval megyek veletek.

- Jó,  csak nehezen viselem ezt a sok feszültséget - sóhajtottam egy nagyot.

- Segítsek levezetni a feszkót? - vigyorgott perverzen.

- Lecsaplak,   szerencséd,  hogy messze vagy tőlem.  Te megváltoztatod a neved?

- Nem hiszem,  engem nem üldöznek,  apád pedig,  ha nálam keresne, ezt a címem nem tudhatja,  a régi címemre,  ha megy,  nem csiripel senki a mostani lakásomról.

- Értem,  de mikor lesz kész a kaja,  mert éhen halok - nyavajogtam, végszóra a hasam is korogni kezdett.

- Kész is,  éhenkórász - tette elém a tál ráment,  és leült velem szembe,  és neki is látott az evésnek.

- Mit fogunk csinálni apáddal?  Meg kell akadályozni, nehogy még több ember kísérleti patkány legyen.

- Arra gondoltam,  hogy névtelenül bejelentem a rendőrségen.

- Az sem megoldás,  te is bűntárs vagy,  beköpne rögtön.

- Nem számít,  én úgy is lelépek innen,  és ha nem találnak rólam bizonyítékot,  egy idő után elévül a dolog. Én csak besegédkeztem,  nem én műveltem a nagyját,  én nem kínoztam senkit,  és nem is adtam be semmit a nőknek. A lényeg,  hogy az a kettő megkapja a maga bűntetését.

-Rengeteg kérdésem lenne,  de nem tudom,  biztos hallani akarom-e a választ. – motyogta Jooheon.

- Azt kérdezel,  amit akarsz,  ha tudom rá a választ,  akkor őszintén megválaszolom.

- Ok,  akkor elmondanád,  milyen kísérleteket végeznek ott? - gondoltam,  hogy erre lesz kíváncsi.  Vettem egy nagy levegőt,  majd kinyögtem.

- Génmutációval kapcsolatos kutatásokat - adtam egyszerű választ,  mire tátva maradt Jooheon szája.

- Pontosan el fogom magyarázni,  de még arra várnod kell,  amint megérkeztünk LA-be,  mindent elmondok. 

- Ok,  egyelőre megelégszem ennyivel is.  Én elmegyek az iratokért,  addig ne moccanj a lakásból,  és nézd meg a pelenkáját a gyereknek,  elég büdös - fogta be orrát,  majd hagyott kettesben a kölyökkel. 

- Na gyere ide, hagy nézzem mit hoztál össze.

Nagy nehezen, de rájöttem a pelenka rejtelmeire,  bár közben majd el hánytam magam,  de rosszabbra számítottam.  Ki gondolta volna,  hogy én még gyereket fogok nevelni,  terveztem hogy egyszer majd lesz,  de nem húsz éves koromban,  hanem körülbelül tíz év múlva.

Megetettem Markot,  ezután vissza raktam helyére.  Jooheon berontott az ajtón,  ennél hangosabban már nem is lehetett volna.

- Ember,  egy kicsit halkabban közlekedj!  Markie sí.... - nem tudtam végig mondani, a pici bömbölni kezdett.

- Kösz,  most mit csináljak,  megint órákig fog sírni!?

- Bocsi,  csak általában hangoskodom, mert egyedül vagyok, és nincs, aki rám szóljon, hozzá szoktam - vont vállat. 

Karjaim közé vettem Markie-t, majd ringatni kezdtem, mintha kissé lenyugodott volna, lehet szokja maga körül a nyüzsgő környezetet, vagy mit tudom én.

- Jól áll az apaság - dicsért barátom.

- Inkább menj, pakolj össze, reggel indulunk - ráztam le, ne zavarja itt a levegőt.

- Igenis kapitány!

Sziasztok meghoztam a következő részt!  Mire nem jó egy helyettesített tanóra.😅😊Köszönöm a sok csillagot,  és azt a pár őszinte véleményt,  tartsátok meg jó szokásotok! 😊😘😘❤