Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

34. Fejezet

Jackson

Egy szörnyen unalmas, papírok felett görnyesztett nap után,  már csak arra vágyom,  hogy újra szerelmemmel tölthessem a délutánom,  s majd remélhetőleg az egész éjszakát,  persze nem alvásra gondoltam.

A rengeteg nyomtatványt összébb rámoltam íróasztalomon, nem vagyok egy rendmániás ember,  de ami az irodában uralkodott,  már az én szememet is kiszúrta.

Leadva az utolsó kérvényeket, meghatalmazásokat,  kiléptem az épületből,  hátra hagyva magam után az idegesítő főnököm parancsolgatását,  a munkatársaim szúrós pillantásait,  akik velem együtt az előléptetésért harcolnak egymással. Komolyan, a többség férfi a részlegemen,  de borzasztó pletykások,  szerintem még azt is tudják,  hány centiméterrel rendelkezem odalent,  vagy mikor ürítettem utoljára.

Rendesen leamortizálódtam,  már nem bánom,  hogy eljött a hétvége. Még szerencse, hogy munkahelyem nem a város túlsó oldalán helyezkedik el,  hanem pár utcányira, nem bírnám az óriási dugóban álldogálást,  míg hazaténfergek valahára.

Kellemesen fújdogál a szél,  ezzel megborzolva szőke fürtjeim,  úgy nézhetek ki,  mint aki nem fésülködött reggel, pedig nem kis időt vett igénybe,  miután keservesen útjára engedtem erős szorításomból szerelmem.

Olyan aranyos volt kora reggel,  ahogy arcomat cirógatta,  ezer wattos mosollyal a száján. Gyönyörű látványt nyújtott számomra,  még kissé feldagadt szeme ellenére is.

Csodálatos éjszakát éltünk meg a tegnap,  a félénk,  mégis szenvedélyes,  vággyal fűtött Markie cicus teljesen megbolondított,  igaz rég voltam akárkivel is,  de számomra azok nem jelentettek semmit,  csupán a szükségleteim kielégítésére,  a feszültség levezetésére voltak.

Markieval nem csak dugtam,  mint régebbi alkalmi partnereimmel,  hanem szeretkeztem,  nem csak testileg,  de lelkileg is eggyé váltunk.

Gondolataim szépséges főszereplője épp előttem jó pár méterre sétál,  boldognak látszik, édesen nevetgél,  amit bár nem hallok,  csak a mimikáiból tudom leszűrni.

Egy valami,  vagy inkább valaki bezavar az előttem zajló eseményekbe, egy fekete hajú,  Marktól pár centivel alacsonyabb,  de izmosabb srác. 

Miért vannak olyan közel egymáshoz,  basszus nem olyan keskeny ez a járda,  húzódjon arrébb,  mielőtt kihajítom az úttestre,  hagy legyen matrica?! Markot látszólag nem zavarja,  de engem mindennél jobban.

Beismerem kell neki is barátkoznia vele egy idősekkel,  de ez a fiú irritál,  rossz érzéssel tölt el,  ahogy rá pillant,  megmosolyogtatja az ÉN párom,  féltékenységgel tölt el. Luhan miatt tapasztaltam meg először,  milyen is a zöldszemű szörnyeteg,  de annak tényleg volt oka,  ő ténylegesen megcsalt,  mégsem voltam ilyen zaklatott csak annyitól,  hogy ránéznek. 

Borzalmas vagyok.

Gyorsabb léptekre kapcsoltam,  hátha meghallom a csevegés lényegét,  muszáj lenyugtatnom magam,  csak ártatlan hülyeségekről dumálnak,  és nem hátba készülnek szúrni engem.

Sajnos rossz sejtésem beigazolódott,  az ismeretlen srác épp szerelmet vallott páromnak,  kinek válaszára nem csak én voltam kíváncsi.

Cicusom szótlansága nem sok jót ígért, a szívem összeszorult,  félve attól, hogy másodperceken belül darabjait szedegethetem a járdáról.

- Miért nem válaszolsz? - szólaltam meg hátuk mögül,  ezzel felhívva magamra a figyelmet.

Mark kétségbeesetten pillant rám vissza, mintha rettegne tőlem,  tényleg megcsalt volna ezzel a mitugrásszal?