Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

41. Fejezet

Mark

A vér is megállt bennem, mikor az őrült vénember nyakamnak szegezte az éles eszközt. Erős szorításából nem tudtam kiszabadulni, az erőm elhagyott a neki köszönhető vérveszteségtől, s éheztetéstől.

- Csak nem beleszerettél ebbe a hibridbe? Jiaer, mindig is tudtam, hogy hülye vagy, de nem vártam ezt tőled. Most pedig a jól megérdemelt büntetésed következik. Mit szólnál, ha adnék egy kis műsort, miket műveltem eddig a cicusoddal? - húzta végig a szikét a bőrömön.

Fájdalmamban csak üvölteni tudtam, egy apró könnycsepp is legördült arcomon. Jackson szinte hörgött, és olyan történt, amire nem számítottam, jobban mondva, egyikünk sem.

Fekete fülei, éles fogai előbukkantak, szemei nem ígértek semmilyen jót, akár egy igazi ragadozóé.

- Most megdöglessz - morogta.

Karmai megnőttek, de nem állt meg ennyiben a változás, testtartása megváltozott, borzalmas fájdalmai lehetnek, emiatt négykézlábra kényszerült. Lihegett, izzadt, a szívem hasadt meg, hogy így kell látnom őt.

Ha ez a vénség nem szorítaná csuklóm, már mellette lennék, hogy valamelyest megnyugtassam, tudom milyen érzés, és nem a legkellemesebb. Én nem változtam ilyen nagy mértékben, már szerelmem nem emberként néz vissza rám, hanem mint egy csodálatosan szép fekete párduc.

Könnyeim folyamatosan hullajtom, még rejtély számomra, hogy lehet ennyi belőlük, mert nem akarnak apadni. Jackson vicsorítva nézett fel fogva tartómra, aki remegve engedett el, mintha félne saját teremtményétől. Gyáva egy féreg párom szavaival élve.

Mindenki Jacksont bámulta döbbenten, kissé félve, de tudom, barátait, s engem nem bántana.

- Mit álldogáltok, fogjátok el! - utasította idegesen alkalmazottait, akik félve, de próbálják teljesíteni „kérését".

Jackson marcangolta támadóit, amíg Jooheon és Minseok is ritkítja az ellenségek számát. Az öregember Zelo társaságában menekülőre fogva sietnek el a laborból, így míg nem figyelnek eléggé, egy kést elemelve követem őket.

Egy kisebb helyiségbe értünk, ahol egy húszas éveiben járó, várandós nő ült a földön, szörnyen festett, szemei elárulták mennyire retteg.

Akaratlanul is eszembe jutott, anyám is egy ilyen helyen adott nekem életet, amitől összeszorul a szívem.

Jackson hamar utánunk eredt, szája, s pofája vértől vöröslött. Engem kikerülve ugrott rá apjára, aki ennek köszönhetően a padlón kötött ki.

Jackson nyakát vette célba, az öreg jajgatott, segítségért kiáltott, de mindenki elengedte füle mellett. Zelo sem volt zaklatott, csak üveges tekintettel meredt előre.

A többiek is megjelentek, Minseok vigyorogva figyelte szerelmem művét, a terhes lány csak sikongatni tudott. A vénember küzdött az utolsó pillanatig, de nem tudta lelökni magáról a nagydarab fekete párduct.

A éjfekete bundát markoló keze lehullott maga mellé, a saját vérétől ragacsos padlóra, s örökre lehunyta szemeit.

A világ megszabadult egy szörnyű embertől, aki borzalmas tettei után nem érdemelt kegyelmet. Teremtménye által került át a másvilágra, egyenesen a pokol legmélyebb bugyrába, ahol megkapja a neki járó büntetést.

Jackson lemászott róla, majd felénk közelített, egészen Zeloig, akire rávetette magát.

A fiún most sem láttam érzelmeket, egy szemernyi rettegést sem, hogy akár ő is arra a sorsra jut, mint megalkotónk. Zelo nem tehet róla, hogy őt úgy nevelték fel, ahogy, sok bűnt követett el, de nem érdemli meg a halált.