Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

Extra (+18)

Jackson

Az aprócska ékszerbolt ajtajára szerelt kis csengő jelezte belépésem az üzletbe. Los Angeles tele van flancos,  s drága üzletekkel,  de mégis itt kötöttem ki,  egy barátságos, eldugott boltocskánál.

Már jártam itt korábban,  így tudtam, jól döntöttem,  szebbnél szebb ékszerekkel szemeztem,  semmi giccs, mindegyik letisztult,  egyszerű,  mégis gyönyörűek.  Pont erre van most szükség,  semmi extravagáns,  hányingert keltő, csicsás darabra.  Mark csak is a legtökéletesebb ékszert viselheti,  bár rajta még a legrondább is jól mutatna.

- Jó napot,  a megrendelt karperecekért jöttem - mosolyogtam rá a húszas éveiben járó lányra.

- Jó napot önnek is,  egy perc és hozom is - viszonozta mosolyom,  majd előkereste a nevemre szóló tasakot,  amiből ki is csúsztatta az említett tárgyakat.

- Nézze meg nyugodtan,  nem talál-e rajta hibát,  esetleg további átalakítás szükséges-e - tette le a pultra,  amit rögtön elkezdtem tanulmányozni. Végig simítottam a karkötő lapszerű részén,  amit az általam kért felirattal láttak el.

- Tökéletes lett,  csodaszépek.  Kérhetnék hozzá egy díszdobozt? - nézegettem tovább a pihekönnyű aranyat.

- Persze,  milyen színben gondolta?

- Esetleg vörös? - vakargattam tarkóm.

- Rendben,  jó választás, a vörös a szerelem színe, és magán látszik, mennyire is szerelmes. Szerencsés férfi viseli majd a karláncot - mosolyodott el.

Arcán nem látszott semmiféle undor, úgy ejtette ki a szavakat,  mintha annyira hétköznapi lenne számára,  hogy férfi létemre,  férfinek ajándékozom a páros karkötő egyik felét. Sajnos nem mondható el mindenkiről. Részben e miatt választottam ezt a boltot,  és nem egy nagyobbat, előkelőbbet,  ahol az eladók bunkók a vásárlókkal.

- Köszönöm,  hogy nem undorodsz tőlünk,  és biztosan tetszeni fog neki.

- Miért tenném? A szerelem az szerelem,  nem számít a nem,  teljesen rendben van,  ha megtalálta a másik felét,  még ha férfi is az illető.  Megfelel ez a dobozka? - mutatott egy vöröset,  amin egy fehér masni díszeleg. 

Bólintottam,  majd a barna hajú lány elhelyezte benne a karkötőket. Már előre kifizettem őket,  szóval csak a dobozt fizettem most.

- Viseljék büszkén,  mert megérdemlik a boldogságot. Remélem egy nap én is találok egy párt,  aki ilyen romantikus,  és aranyos lesz,  mint ön - nyújtotta át az ékszereket.

- Köszönjük szépen. Fel a fejjel,  biztos hamarosan megjelenik számodra a nagy ő - intettem,  majd kiléptem az üzletből,  a lány még utánam kiáltott,  hogy megköszönje jókívánságomat.

Hazafelé tartottam,  hogy összeüssek valami finomat,  és rendbe szedjem külsőm.  Ma ki akarok tenni magamért, mától csak a miénk a lakás. 

Jooheon Mira érkezése után még pár hétig nálunk lakott Minhyukkal együtt. Azzal magyarázták,  hogy bababiztossá szeretnék tenni Min lakását,  ezért maradtak,  persze féltek a nagy felelősségtől,  hiába volt már része Jooheonnak gyereknevelésben,  ezért ott voltunk segítségnek.