Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

2. Fejezet

Jackson

A Jooheon-hoz tartó út körülbelül egy órás, ha lehetett. Egész úton bömbölt a karjaimban az apróság, nem is csodálom, hisz mégis csak egy újszülöttről van szó, neki még egy nyugis kórházi szobában lenne a helye.

Próbáltam lenyugtatni, rázogattam, nyugtatóan beszéltem hozzá, amit persze nem ért, de próba cseresznye. Nem való nekem ez a szerep, az is biztos.

Megérkeztünk a megadott címre, nem egy gazdag környék, de pár napra ez is megteszi, bár nem sokat szeretnék itt időzni, mert apám úgy is tudja, hogy úgyis ide jövök először.

- Megérkeztünk! Legyen szép napja, és sok sikert a picihez, ahogy hallom kell is. Látszik, hogy első gyerek - kacagott fel a sofőr.

- Köszönöm, kell is, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz egy gyerekkel bánni.

- Ohh, fiam, ez még semmi, az én gyerekem kétszer ilyen hangosan sír, de majd belejön az apaságba.

- Remélem - mosolyodtam el, kifizettem az megfelelő összeget, plusz borravalót, amiért így tűrte a gyerek sírást, és nem hajított ki minket az út szélén. A taxis kiszedte a csomagtartóból a bőröndöm, amit megköszöntem, majd felbattyogtam a második emeletre, mivel a telefonom a kocsiban hagytam, nehogy lekövessenek, így az ajtónál megálltam, bekopogtam, és egy szőke Jooheon nyitott ajtót.

Beljebb invitált lakásába, ami nem a legnagyobb, de elég otthonos volt. A nappali fekete bőr kanapéján foglaltunk helyet, de a kicsi még mindig nem hagyta abba a sírást, így a karjaimban helyezkedett el.

- Te meg vagy húzatva, most mit fogsz csinálni ezzel a kölyökkel? - mutatott a kezemben tartott gyerekre.

- Nem tudom, de nem hagyhattam ott, csak szenvedett volna, ő egy kísérleti alany, s el ne mondjam, miket művelnek ott velük. Már eleget láttam, nem bírtam ezt tovább, és végre megszabadultam apámtól.

- De ez akkor is őrültség, és mi lesz ha megtalálnak? Most is csak mentél a fejed után, át sem gondolva, hogy mihez fogsz kezdeni.

- Te a helyemben ott hagytad volna? Nem magamat néztem, hidd el!

- Jó, igazad van, ne vesszünk itt össze, van most annál nagyobb bajunk, nem hogy mi is haragban legyünk. Nem tudnád lehalkítani? - utalt a sírásra.

- Már mindent megpróbáltam, nem akarja abba hagyni, nincs rajta kikapcsoló gomb. Lehet éhes.

- Jól van, akkor én elmegyek tápszerért, meg pár pelenkáért, és nem ártana egy-két ruha. Amúgy fiú, vagy lány?

- Nem tudom, a nagy sietségben nem néztem - vallottam be az igazat.

- Meg kellene nézni, mielőtt ruhát veszünk neki, ciki lenne, ha pinket vennék, és kiderül, hogy fiú - kacagott fel barátom, így alig látszottak ki apró szemei. Kibontottam a pólyát, így felfedve milyen nemű a baba.

- Kisfiú - mondtuk egyszerre.

- Rendben akkor veszek pár dolgot, nem ártana egy babahordozó, vagy mi.

- Nem ártana, de nem mehetek veled, mivel bujkálunk.

- Semmi baj, én elintézem, te maradj és próbáld lenyugtatni, becsukom az ajtót.

- Ok - hagyott egyedül a lakásban. Vissza csomagoltam a pólyába a picit, majd újra ringatni kezdtem. Gügyögtem neki, úgy nézhettem ki, mint egy bolond, de úgy látszik használt, abba maradt a sírás, a biztonság kedvéért ringattam tovább.

Felálltam az ülőalkalmatosságról, körül jártam a csöppnyi lakást, a nappali falai krém színben pompázott, az ablakon hófehér függöny, a padló világos barna, a szobában kevés bútor található, egy kanapé, előtte egy dohányzó asztal, és egy tv, egyáltalán nem Jooheon-s. A hálószoba már inkább rá vallott, bordó falak, fekete ágyneműs franciaágy.

Nyitódott a bejárati ajtó, így kicammogtam vissza, ahol barátom hagyott.

- Találtál mindent, ami kell?

- Igen, egy aranyos anyuka elmagyarázta, hogy kell elkészíteni a baba kajáját - vigyorgott a marha.

- Akkor neki is láthatsz - adtam ki az utasítást.

Jooheon a kezembe nyomta az üveget, majd megetettem a picurt, megbüfiztettem, az előkészített ruhákat rá adtam, ezután behelyeztem a hordozóba, amit barátom vett.

- Van egy ismerősöm, aki tud iratokat hamisítani, megkérem, hogy csináljon neked új személyit, a picinek pedig nem ártana egy születési anyakönyvi kivonat.

- Igazad van - bólintottam rá.

- Milyen nevet akarsz, Jiaer?

- Nem tudom, a Wang-et meg akarom tartani, de valami amerikait szeretnék.

- Például Jackson Wang?

- Tökéletes, vagány.

- És a kisfiúnak? Mivel te vagy az „apja", neked kell elnevezned. - mutatott idézőjelet ujjaival.

- Mark. Szerinted jó lesz? És a vezetékneve például Tuan, mivel mielőtt eljöttem, felkaptam pár kutatási anyagot, és az anyját úgy hívták, azok alapján.

- Mark Tuan, nem is rossz - hümmögött Jooheon.

- Üdv köztünk Markie! Vigyázni fogok rád! - pusziltam meg apró buksiját, amin egy világoskék sapi volt.

Ilyen felemelő érzés „apukának" lenni?

Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtök a ficimért. Tudom nem olyan sokan olvasták az első fejezetet, de nekem az a pár olvasó/csillag sokat jelent! 😊😅😘