Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

9. Fejezet

Jooheon

A ma esti műszak a szokásosnál is lassabban telik,  pedig hamarabb leléphetek,  mivel főnököm volt olyan rendes,  kérésemet teljesítve,  hazaengedett,  hagy ünnepeljek Markieval,  és Jacksonnal.

Először makacskodott főnököm, úgy volt nem enged el,  de egyik munkatársammal meg tudtam beszélni, hogy elvállalja az éjszakát helyettem,  én pedig holnap az övét,  csak két órával kell hamarabb bejönnöm. 

A helység dugig van tömve fiatalokkal,  melynek 99%-a részeg,  annak ellenére,  hogy még nincs olyan késő.  A lányok falatnyi szoknyában tetszelegnek a kanos férfiaknak,  szinte a táncparkett közepén dugnak,  undorító a mai generáció. 

Akadnak meleg párok is,  akik leszarják az őket bámulókat, de a többség amúgy sem tudja milyen bolygón van,  nem hogy azt,  mi történik körülöttük,  ki kivel smárol.

Ma a pultnál tevékenykedek,  néhanapján előfordul,  hogy a DJ helyét foglalom el. 

Minden második hét szombaton rendeznek a szórakozóhelyen rap estéket,  esetleg versenyeket,  amelyen előszeretettel én is részt veszek. 

A rap olyan számomra,  mint másoknak a drog,  lenyugodok tőle,  jobban mondva,  ezzel vezetem le a hét többi napján felgyülemlett feszültséget.  Más belövi magát, én rappelek,  egészségesebb,  mégis hatásosabb,  bár jó pár évvel ezelőtt,  pontosabban Markie előtt,  nem így gondoltam.

Félreértés ne essék,  nem éltem a kábítószernek,  egyszer-kétszer kipróbáltam,  de én inkább csak értékesítettem az anyagot. Fiatal voltam,  a szüleimnek nem kellettem,  így muszáj voltam megkeresni a napi betevő árát.

Jacksonra mindig is számíthattam,  neki köszönhetem,  hogy ma itt vagyok,  és nem a temetőben.

Többször átfutott az agyamon,  hogy kioltom saját életem,  magányos voltam,  csak éltem céltalanul,  de Jacks társasága elfeledtette velem gondjaim,  ki tudtam önteni valakinek,  milyen kételyeim vannak,  mi nyomja szívem, megváltoztatta a nézeteimet  a Jacksonnal való szoros barátság.

Örülök,  hogy annak idején úgy döntöttem,  eljövök velük Koreából,  itt új életet kezdhettem,  elfeledve a sok nyomorúságot.

Letöröltem a pultot,  a mai műszaknak vége,   hátra mentem az öltözőbe, ahol rajtam kívül csak I.M tartózkodott, felkaptam kabátom,  indulásra készen helyeztem kezem a kilincsre.

- Máris hazafele? - kérdezte munkatársam.

- Igen,  a főnök hazaengedett,  hogy Markie szülinapját megünnepeljük,  persze cserébe holnap hamarabb be kell jönnöm - sóhajtottam fel.

- Add át köszöntésem Marknak,  és elhozhatnád már egy este,  kíváncsiak vagyunk rá - parancsolt rám vigyorogva.

- Átadom,  de nem hiszem,  hogy Jackson elengedi velem ide,  nagyon félti,  bár nem tudom,  hogy ha én itt vagyok,  miért ne jöhetne. Még burokba zárja szegényt - kacagtam fel.

- Ez aranyos,  de egyszer mindenki felnő,  mellesleg hemzseg a vele egykorú ebben a bárban.

- Majd rákérdezek, elengedi-e, de most mennem kell,  még lemaradok a tortáról,  amúgy sem várnak, úgy tudják csak reggel érek haza, de megakarom lepni a szuper ajándékommal.

- Siess akkor hazafelé, s ne feledd, holnap jön az újonc, a te feladatod lesz a betanítása,  szia!

- Tudom,  jó munkát! - intettem.