Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

19. Fejezet

Mark

Az ágyamban fekszem,  újra keserűséggel fűszerezett bánat vesz körül. Hittem szavaiban,  hittem,  hogy betartja ígéretét,  mégis egyedül vagyok hagyva,  az üresen tátongó lakásban.

Eddig azt hittem velem van a baj,  de kezdem belátni,  hogy Hyung a hibás.  Én nem tettem semmi rosszat,  csak begubóztam a szobámba,  és szenvedtem,  ő pedig eljár ahhoz a Luhan csávóhoz,  és buliznak,  rám nem is gondolva.

Egy kolonc vagyok Hyungjaim hátán,  nem foglalkoznak velem,  néha napján Jooheon hyunggal összefutok, de neki ott van Minhyuk, csak én vagyok egyedül.

A füleimet sikerült megtanulnom irányítani, így nem kell paráznom, ha utcára lépek, de azért sapkát húzok fejemre a biztonság kedvéért. Az új felfedezésemről nem tud senki,  mivel nem is találkozom lakótársaimmal.

Ha ennyire levegőnek néznek,  akkor azt csinálok,  amit akarok,  én pedig most le akarom inni magam a sárga földig.

Felvettem egy irtó szűk fekete szaggatott farmert,  és egy egyszerű fehér pólót,  felé pedig a fekete bőrdzsekim, a fejemre kaptam egy szintén fekete sapkát,  lábamra egy egyszerű tornacipőt,  tökéletes. Zsebembe csúsztattam telefonom, és némi pénzt, a hamis személyi igazolványomat.

Igen, igazi lázadónak tűnök, de még életemben egyszer használtam, azt is Zelo kényszerítette rám,  mert nem akart egyedül menni a bulira.

Jooheon munkahelyéül szolgáló bárba indultam,  meg akarom mutatni,  hogy ha nem figyelnek rám,  részeg,  drogos is válhat belőlem.  Ha kell,  minden éjjel ott iszom halálra magam,  csak ap..hyung törődjön velem,  még ha csak megdorgál,  úgy is jó,  csak velem legyen.

A biztonsági őrök simán elhitték,  hogy elmúltam már huszonegy,  amit nem tudom hogy,  hisz le se tagadhatnám, hogy fiatalabb vagyok,  ilyen baba fejjel,  egy kis férfiasság sincs külsőmben. Még csak tizenhat vagyok  és huszonegynek néznek, ezek vakok, kész röhej.

A bárba belépve,  a pulthoz veszem az irány,  hagy legyen rosszul Hyungom. Ahogy látom,  nincs a pultnál,  sebaj,  lesz még rá lehetőségem.

A pultos megkérdi mit kérek, bár előtte elkérte személyim, majd a kívánt italt készíti el nekem. Már letette elém az italom,  mikor megjelent Jooheon,  meglátva engem kikerekedett szeme, és dühödött be.

- Markie mit keresel itt? Te pedig Changkyun ne adj neki inni, még csak tizenhat éves, nem neki való.

 - Ő Markie? - döbbent le a pultos.

- Nem ez a fontos. Markie, hogy jutottál be? Annyira nem képesek a biztonsági őrök,  hogy észre vegyék a hamis személyit? Ez rád is vonatkozik I.M! Menj haza, Mark! - parancsolt rám.

- Nem megyek sehova,  magányos vagyok,  egész nap a házban punnyadok, ki akarok kapcsolódni kicsit - kortyoltam bele koktélomba,  hmm finom.

- Ha ki akarsz kapcsolódni,  akkor se egy ilyen helyre gyere,  találj ki otthon valamit,  fiatal vagy még ide - sóhajtott.

- Én nem bírom otthon,  társaságra vágyom - duzzogtam.

- Jól van,  maradj,  de ennél többet nem ihatsz,  és szem előtt legyél - mutatott az általam fogyasztott italra.

- Rendben.

- Te vagy Markie,  ugye? - kérdezte egy fekete hajú,  hófehér bőrű fiú,  bájos mosollyal. 

- Igen,  te pedig csak Minhyuk hyung lehetsz. Sokat hallottam rólad - mosolyogtam rá.

- Igen én vagyok,  és hagyd nyugodtan a hyungot.