Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

38. Fejezet

Minseok

Kilépve a zuhany alól,  az előkészített kendőt megfogva párom illatos,  vizes tincseit vettem kezelésbe,  amit nem hagyott annyiban,  így az én hajam se úszta meg a törlést.

Megszárítkozva,  a törölközővel a derekunkon vettük célba a hálószobát. 

- Kérhetek valami ruhát? - törtem meg a csendet.

- Persze,  keresek,  várj egy kicsit - állt be a szekrény elé Lulu.

Az ágyra telepedek le, onnan figyelem,  ahogy kutakodik,  de őrületesen szexi alakja,  s kerekded farának látványa nem hagy nyugton maradni.  Feltápászkodtam a kényelmes,  puha ágyból,  Luhan mögé settenkedek, átölelve derekát,  nyakát behintve apró puszikkal. Ágyékom hozzá dörgölöm fenekéhez, hogy tudja,  mennyire is a hatása alatt állok.

- Min,  nem volt elég a zuhany alatt? - fordul meg ölelésemben,  ezáltal láthatom huncut mosolyát.

- Belőled sosem elég,  édes - hajoltam ajkaira egy szenvedélyes csókért.

- Nem vagy éhes? - terelte a témát zavartan,  aranyos.

- De,  éhes,  csak nem kajára - arcomon megjelent egy perverz vigyor.

- Lehet, te még bírod,  de nekem kell egy kis pihenő - paskolta meg arcom,  majd szabadult ki karjaim fogságából.
Muszáj elfogadnom, nem akarom, hogy a túlzott nyomulásom, az épp hogy elkezdődő kapcsolatunk rovására menjen.

- Szerintem ezek jók lesznek rád - dobott ide egy fehér pólót,  egy alsónadrágot,  és egy kényelmesnek tűnő szürke nadrágot, majd magára is keresett pár ruhadarabot,  sajnálatomra.

Felöltözve rohanjuk le a konyhát,  elég sok energiát égettünk az éjjel,  és ma reggel a zuhanykabinban. Igaz,  nemrég jelentettem ki,  nem vagyok ilyen téren éhes,  de gyomrom nem ért velem egyet.

- Rántotta jó lesz? - kérdezte Lulu szinte a hűtőszekrénybe mászva,  mintha Narniát keresné. Én a pult szélén csodálom minden rezdülését. Nem szól rám, mégis hol ülök, csak előveszi a tojásokat.

- Tökéletes.  Akármit készítesz,  ízleni fog. - Ha egy darab szenet rakna elém,  akkor is elfogyna,  nem tudnám megbántani,  azzal,  hogy  meghagyom az ételt, amivel megküszködött.

- Hidd el, ez lesz életed legjobb rántottája - ütötte fel a tojásokat.

- Nem is kételkedek. - Nyaltam végig szám szélét, drágám egy óriásit nyel  a tevékenységem látványára.

- Addig felvághatnál pár paradicsomot - adta ki az utasítást számomra. 

Lehuppanva a pultról,  előkeresek egy kést,  és az említett zöldséget,  vagy gyümölcsöt - ki tudja,  hogy mégis mi,  mindig megy róla a vita - kezdem cikkekre felszelni.

- Jut eszembe,  nem lesz baj,  hogy nem szóltál haza a szüleidnek? - kíváncsiskodott.

- Máskor is kimaradtam már a tudtuk nélkül,  észre se vették szerintem a hiányom - zártam le ennyivel. 

- Sajnálom. 

- Ne sajnáld,  már hozzászoktam. Maradhatok hétvégére? - Egy igenben reménykedtem,  de nem azt kaptam.

- Nem maradhatsz,  tanulnod is kell,  és mint tanár,  nem hagyhatom,  hogy elvonjam róla a figyelmed.

- De most nem a tanárom vagy,  kérlek! - győzködtem kiskutya szemekkel.