Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

10. Fejezet

Jooheon

A lakásunkba belépve teljes csend,  s sötétség fogadott, mintha nem lenne itthon senki,  vagy már az igazak álmát alusszák.  Tudom,  ebben tévedek,  hisz ha minden rendben lenne,  nem kellett volna haza rohannom,  hanem szépen ráérősen ballaghattam volna a lakásunkba.

Felkapcsoltam a nappaliban a lámpát,  nehogy felessek valamiben.  Az asztalon megpillantottam a Jackson által készített édességet,  és különböző,  Mark által kedvelt ételt.

Jackson idén is kitett magáért,  kár hogy nem úgy sültek el a dolgok,  ahogy eltervezte.

Leszenvedtem magamról cipőm, kabátom,  majd Jacks szobájába veszem az irányt.  Az ágyon fetrengett barátom,  és ha jól hallom itatja az egereket,  nem sokat láttam még sírni,  így biztos komoly dolog történt,  míg nem voltam itthon.

- Jacks,  itt vagyok.  Mi történt? - ültem le franciaágya szélére.

Feltápászkodott ülő helyzetbe,  szemei vörösek,  duzzadtak voltak,  haja rendezetlen,  teljesen összetört szegény. Magamhoz húztam,  megöleltem,  hagytam hagy sírja ki magát,  mikor már lenyugodott,  kiengedtem karjaim közül.

- Mikor Markie haza jött keservesen zokogott,  nem szólt hozzám,  ott hagyott,  ahol talált,  magára csukta a szobájának ajtaját.  Dörömböltem,  hogy engedjen be,  de nem hatotta meg, már esteledett,  az ajtaja előtt táboroztam le,  ha kijön,  tudjak vele beszélni.  Végül ki akart jönni,  én pedig őt megelőzve húztam vissza szobájába.

- És miről beszéltetek,  vagyis hogy értetted a telefonban,  hogy fülei nőttek? - kérdeztem rá a lényegre.

- Amikor rákérdeztem mi baja,  csak levette sapkáját,  és előbújtak macska fülei.  Megrémültem a látványtól,  azt hittük nem lesz baj,  de úgy látszik,  tévedtünk.  Mit csinálunk vele? Nem bújtathatjuk örökre - újra sírás kerülgette.

- Nyugi, kitalálunk valamit - veregettem meg hátát nyugtatásképp.

- Elárultam neki,  hogy nem vagyok az apja,  és hogy mi történt tizenhat éve.

- Ez elkerülhetetlen volt,  joga van tudni az igazat - sóhajtottam fel.

- Tudom. Szörnyű érzés volt látnom,  ahogy összetörik előttem,  kiakadt,  és azt vágta a fejemhez, nem számíthat még rám se,  hogy egyedül van.  Én őt szeretem a legjobban,  ő a mindenem,  a legjobb döntés az életemben,  és most vesztettem el - zokogott fel.

Mindig keménynem mutatja magát,  de nála érzelgősebb emberrel még nem találkoztam.  Igényli hogy szeressék,  és ő is szerethessen,  emlékszem, amikor Markie kicsi volt,  és először hívta apunak,  elbőgte magát,  és addig szorongatta a kis aranyost,  míg rá nem szóltam,  hogy eressze el,  mert megfúl a kicsi.

- Nincs még minden veszve,  hagyni kell,  hogy megeméssze a dolgokat,  majd megpróbálok beszélni a fejével.  Okos gyerek,  egy idő után úgy is megbocsájt,  gondolom nem hallotta az egész történetet,  ezért csak információ morzsák alapján ítél meg minket. Most pedig ideje aludnod egy kicsit,  és ne sírj,  nem áll jól - borzoltam meg így is kócos barna haját.

- Rendben,  és köszönök mindent!

- Nincs mit,  mire valók a barátok,  ha nem a másik pátyolgatására - vigyorogtam rá,  majd hagytam egyedül,  hátha alszik pár órát.

Elpakoltam a tortát,  és egyebeket,  ne romoljon meg,  csak kárba menne Jacks kemény munkája. Előkerestem egy törölközőt,  majd zuhanyozni indultam.  Remélem hamar rendeződnek a problémák,  nem akarom,  hogy megromoljon a kapcsolatunk Markieval.

Az még kérdéses,  hogy fog suliba járni, hisz erről nem szerezhet tudomást az égvilágon senki.

A zuhanykabinból kiléptem,  megtörölköztem,  derekamra tekertem a törölközőt,  majd a hálószobámban magamra kaptam egy boxert,  és egy kinyújtott pólót.

Befeküdtem a puha ágynemű közé, majd végig gondoltam a mai napot,  szívás volt az egész.

Az egyetlen pozitívum, a megmentett kis angyal volt,  azokkal a csókolni való, cseresznyepiros ajkakkal.

Mosollyal az arcomon nyomott el az álom,  reménykedve,  hogy újra összefutok a drága Minhyukkal.

Sziasztok!  Remélem eljut ez a rész mindenkihez,  mivel már az előző fejezet kitételével is akadtak gondok.
Kicsit röved lett,  de a következő rész hosszabb,  és érdekesebb lesz. 😊😘

Átléptük a 300 csillagot,  amit nagyon szépen köszönök,  imádlak titeket! 💕💞