Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

13. Fejezet

Mark

Az ágyat nyomom egész nap, az égvilágon semmit sem csinálva, szenvedve, mint a hét többi napján.

Gondolkoztam a Jooheon hyunggal folytatott beszélgetésen, de nem jutottam előrébb, nem tudom mi tévő legyek. Rengeteg kérdés ötlik fel bennem, amelyekre fogalmam sincs, mi a válasz. Gyötrődöm csak, töröm fejem, hátha találok megoldást, lehetetlen, nincs megoldás.

Ki sem mozdulok szobámból, éhen halok, de nem akarok megmoccanni, kár belém az étel. Most csak álmodozhatok Hyung palacsintájáról, amit beszélgetésünk napján készített nekem. Nem nagyon tud főzni, de a palacsintája isteni finom. Hasam egy nagyot kordúlt a gondolatra, hogy végre kajához jut, de ott van bennem a félelem, hogy összefutok vele.

Jooheon hyungtól szülinapomra kapott mangákat bújtam, de nem tartottak sokáig, mindet végig olvastam, de nem jegyeztem meg belőle semmit, csak is a történtek kötik le figyelmem, egy percre sem hagyva nyugton.

A több kötet mangán kívül még kaptam egy rendes könyvet is, ami már jobban tetszett, hisz melegkönyv. Feltételezések szerint, Hyung sejti, hogy meleg vagyok, csak nem meri felhozni a témát, aminek örülök, vagy csak neki tetszett a könyv, és tudta ezzel én is így lennék. Sok mindenben egyezik az ízlésünk, így eltalálta a könyvválasztást.

Olvasni mindig is szerettem, képes kikapcsolni, nem a saját problémáimmal foglalkozok, hanem elmerülök egy másik világban, amiben mások érzései, vívódásai lekötnek, így háttérbe szorulnak enyéim. Ez a könyv mégis más volt mint a többi, bele tudtam képzelni magam a főszereplők helyzetébe.

A főhős e-mailezett egy ismeretlen fiúval, de valaki undorító dolgokat tett ki egy közösségi oldalon róla, így identitásán gúnyolódtak az iskolában.

Én is ettől félek, hogy ez velem is megtörténhet, Wonhon múlik a dolog, de az is lehet, többet úgy sem léphetem át az iskola küszöbét, macska vonásaim miatt.

Az ismeretlen levelezőtárs képtelen volt felfedni magát, attól félt, hogy megutálják, elítélik azért, amilyen.

Meghatott a két szerelmes története, aranyosak, illettek egymáshoz, és a végén boldogok voltak, ezen senki sem tudott változtatni. Rendesen fangörcsöltem rájuk, és féltékeny voltam, én is erre vágyom, viszonzott szerelemre, amit nem hiszem, hogy valaha meg fogok kapni.

Nem azért sírtam olvasás közben, amiért mások, hogy nekik milyen szörnyű dolgokon kellett keresztül menniük, hanem, mert az én életem darabokban van, és nem akar újra visszaállni a régi kerékvágásba. Nem fog jönni a hős szerelmes, aki rendbe teszi a kavargó érzéseim, szívem darabkáit.

Újabb könnycseppek bújnak meg szemeimben, melyek így is vörösek, s duzzadtak, nem csak a sok sírástól, hanem kialvatlan is voltam.

Rémálmok gyötörnek, egyetlen percre sem tudom lehunyni a szemem, rögtön egy rossz álomba csöppenek, amiben őrült emberek kísérleteznek rajtam, kínoznak különböző eszközökkel.

Minden egyes ilyen álom után, zihálva, s sírva ébredek, apu után kiáltozva. Nem merek lépni, de szükségem van rá.

- Mark, ébren vagy? - lépett be szobámba Jooheon hyung.

- I..igen - csuklott el hangom.

- Mennem kell dolgozni, de Jacks lázas, és nincs a legjobb formában, kérlek nézz rá, nehogy valami baja legyen. Próbálj beszélni vele, így csak gyötröd magad, és Jacksont is, szörnyű ezt néznem már napok óta - parancsolt rám, kicsit sem kímélve.

- Rendben, beszélek vele - válaszoltam a lehető leghalkabban, de így is meghallotta.

- Remélem így is lesz, ha hazajövök, és azt látom, hogy kerülgetitek egymást, bezárlak titeket a szobába, s nem engedem ki egyikőtöket sem, amíg nem beszélitek meg.

- Ígérem, beszélek vele, és nem kerülgetem tovább - adtam be derekam.

Igaza van, attól még hogy megtudtam az igazságot, nem áll meg az élet, nem egészséges nekem sem, és apunak sem.

Jooheon hyung elindult dolgozni, én pedig próbálom összeszedni magam, életem második legszörnyűbb beszélgetésére.

Kiléptem szobámból, majd apu ajtajánál ácsorogtam, nem bírtam rávenni magam, hogy bekopogjak, túlságosan félek, gyáva vagyok.

Erőt vettem magamon, lenyomtam az ajtó kilincset, majd a küszöböt átlépve álltam meg az ajtóban. Apu sokkosan kapta rám tekintetét, szörnyen rosszul nézett ki, nem mintha én egy szépség lennék, ebben a pillanatban, egy hajóban evezünk.

- M..markie? - az ágy széléhez topogtam, majd helyet foglaltam rajta. Homlokára helyeztem kezem, bőre szinte égetett.

- Tűz forró vagy, hozok gyógyszert - álltam volna fel, de csuklómnál fogva húzott vissza.

- Nem kell, Jooheontól már kaptam, maradj itt velem - esett kétségbe.

- Rendben - bebújtam mellé a takaró alá, majd öleltem át. Meglepődött tettem miatt, ahogy én is, nem tudok kiigazodni saját magamon. Szükségem volt már erre az ölelésre, hisz ha rossz álmoktól szenvedtem, mindig vele aludtam.

- Sajnálok mindent, hamarabb el kellett volna mondanom az igazat, de gyáva voltam - háttal volt nekem, mégis éreztem, hogy a sírás kerülgeti, ahogy engem is.

- Már nem haragszom, Jooheon hyung rendbe rakott, és elmondott egy-két dolgot, nincs miért neheztelni rád.

- Köszönöm, de te is tudod, hogy ez nem igaz. Nem érdemlem meg a bocsánatod.

- Ezt nem te döntöd el, hogy megérdemled-e, vagy sem. Én pedig beláttam, nincs értelme a haragnak, nem a te hibád, hanem az apádé, aki a büntetését tölti - fordult velem szembe, majd karjaiba zárt, szorosan ölelt, mint aki fél, hogy örökre elveszít.

- Köszönöm Markie - zokogott fel.

- Lenne még valami, amit meg szeretnék beszélni veled - suttogtam nyakhajlatába.

- M..mi lenne az? - nézett szemembe.

- Ha nem baj, a keresztneveden szeretnélek hívni, tudod, hogy szeretlek, de nehéz, nem meg történtként kezelni a helyzetet.

- Rendben - látszott, rosszul esik neki, de mégis elfogadta.

- Mindig is a kisöcsikémnek tekintettelek, de amikor kimondtad, hogy apu, mégis olyan boldogság járt át, elindultak bennem az apai ösztönök. Megértem a helyzeted, a te döntésed, hogyan nevezel, nekem csak az számít, hogy maradj velem, és támaszkodj rám nyugodtan, mert te vagy nekem a legfontosabb. - Az én szemem is könnybe lábadt szavaitól, hogy tudnék rá haragudni!?

- Szeretlek, Hyung - bújtam mellkasába.

- Én is szeretlek, Markie.

Összebújva nyomott el minket az álom, s végre képes voltam békésen szundikálni, rémálmok nélkül.

Sziasztok! Elérkeztünk ehhez a fejezethez is, amit annyira vártatok, a beküléshez! *-* Vajon meddig lesz felhőtlen a kapcsolatuk? *ördögimosoly*

Nagyon szépen köszönöm az aranyos komikat, és csillagokat, hihetetlen érzés, amikor a telefonom eszementen csipog, a csillagzápor miatt! Elérte a fici a 2K megtekintést, amit álmomban sem gondoltam, imádlak titeket! ❤❤

Akit esetleg érdekel, melyik könyvet olvasta Markie: Becky Albertal- Simon és a homo-sapiens lobbi, én imádtam a könyvet, nagyon aranyos! 😍