Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

16. Fejezet

Mark

A napok szörnyen lassan telnek,  amióta nem léphetek emberek közé,  úgy érzem bedilizek itthon.  Hyung már két hete újra elkezdett dolgozni az irodában,  Jooheon hyung pedig ma is alszik,  hisz az éjszakai munka kimerítő,  így napközben próbál valamennyit aludni.

Iskolába még most sem járok rendesen, a füleim időszakonként előbújnak, nem tudom kontrolálni, csak úgy a semmiből előbukkannak, majd újra eltűnnek.

Aznap, mikor először szembesültem vele, hogy nincsenek cica füleim, nagyon megörültem, de az azt megelőző dolgok teljesen lesokkoltak.

Arra ébredtem, hogy merevedésem van, álmomban Hyung szerepelt,  ahogy engem csókolgat,  simogat,  s szorosan karjai közé zár, ami lehetetlen  hisz eddig apámnak tekintettem, mégis ilyenekről álmodok, és nem mellesleg problémákat okozott odalent.

A rémálmaimat felváltották mocskosabbnál mocskosabb álmok, melyeknek főszereplői én és Hyung vagyunk.

Undorító vagyok, nem nézhetek úgy rá,  sokkalta idősebb nálam,  és ő a gyerekének néz.

Ennél az cikibb,  hogy Hyungra mászva ébredtem,  és csípőjének nyomódott izgalmi állapotban lévő ékességem,  ami fel is tűnt neki.

Azóta kerülöm őt,  vagyis jobban mondva a testi kontaktust, képtelen vagyok szemeibe nézni,  amióta a fürdőbe zárkózva könnyítek magamon, álmaimról képzelegve,  az ő nevét nyögve.

Eddig Wonhon járt az eszem közben,  de átvette ő a helyét.

Annyira rájöttem,  hogy ha feszültebb,  idegesebb vagyok,  füleim előbújnak,  de ha kielégítem magam, utána eltűnik egy kisebb időre.  Hyungnak igaza volt,  az érzéseimtől függ az egész macskásodásom.

Próbálok kifejleszteni egy technikát,  amivel elrejthetem fülecskéim.  Ha felbosszantom magam,  olyan dolgokra gondolok,  amiket szeretek,  de amint becsukom szemem,  Hyung arca villan be. Hyung az én mentsváram,  ha rá koncentrálok,  pozitív hatást érek el,  így nem látszik a macska énem.

Kicsapódik Jooheon szobájának ajtaja,  majd ledobja magát mellém a kanapéra.

- Jó reggelt öcskös - borzolta meg szőke tincseim.

- Már dél van,  ez már inkább jó napot.

- Ne ragadj le a részleteken - elvette a távirányítót az üveg dohányzóasztalról,  majd kapcsolgatni kezdett.

- Hyung,  milyen szerelmesnek lenni? - kérdeztem.

Igaz tetszett Wonho,  de így visszagondolva nem szerettem,  csak vonzódtam hozzá,  ellenben Jackson hyungot szeretem,  és valamilyen szinten tetszik is.  Hú de fura ezt így kijelenteni,  még ha csak magamban.

- Csak nem tetszik valaki? - fordul velem szembe kíváncsi,  vigyorgó fejjel.

- I..igen - dadogtam.

- És ki az,  a bátyónak elmondhatod?

- Azt nem mondhatom el - emeltem fel kissé hangom.

- Ok,  a szerelem olyan,  hogy vágyakozol a másik figyelméért,  képes vagy bolondot csinálni magadból,  csak hogy nevetni lásd,  a széltől is óvnád,  ha lehetne. -merült bele monológjába.

- Csak nem te is szerelmes vagy, ki az? - csillogó tekintettel vártam válaszát.

- De, Minhyuknak hívják,  és randira hívtam - pirult el.

- Gratulálok,  Hyung! Szerencsés férfi - öklöztem vállába.

- És te szerelmes vagy?

- Nem tudom,  ezért kérdeztem - sóhajtottam.

- A hallottak alapján,  sem tudod?  Mit érzel,  amikor a közelében vagy?

- A gyomromban pillangók őrjöngenek,  és ha meglátom,  elönt a forróság. Ha megölel,  képes vagyok megnyugodni már csak az illatától. Magányos vagyok, ha nincs mellettem.-pirultam el.

- Hát,  kölyök te szerelmes vagy - kacagott fel.

- De tapasztalatlan vagyok hozzá képest,  és idősebb is nálam - húztam el számat.

- A kor nem számít,  ha szerelmes vagy,  és mi van akkor,  ha nincs elég tapasztalatod,  majd lesz,  ennyi.

- Igazad lehet.

- Nekem mindig igazam van.

- Persze - motyogtam.

- Hallottam ám,  te kis vakarcs - adott barackot a fejemre.

- Hogyan kell csókolózni?  Megtanítasz? - kérdésem hallatán,  majdnem megfúlt.

- M...micsoda?  Nem tehetem,  Jacks kiherélne,  ha megtudná,  hogy molesztállak!

- De Hyung, még nem csókolóztam,  a korosztályom már rég csinálta,  én pedig le vagyok maradva - győzködtem.

- Nem. Még nem vagy elkésve ezzel,  majd a szerelmed megtanít rá,  ez az ő feladata lesz,  nem az enyém. Amúgy is,  ezt egy lánnyal kéne csinálnod.

- Hyung már biztos sejted,  nem vonzanak a lányok - vallottam be.

- Akkor jól sejtettem,  de ezt nem tőlem fogod megtanulni.

- Igazad van,  sajnálom,  hogy kínos helyzetbe hoztalak.

- Semmi baj.

- Mesélsz Minhyukról? - tértem át egy kellemesebb témára, a kínos csendet megtörve.

- Persze - csillant fel szeme, az említett név hallatára.

Hosszas mesélésbe kezdett arról, hogy találkoztak, és hogy egy munkahelyen dolgoznak. Megemlítette a Cl-s ügyet, és az édes összekapásukat. Szinte fangörcsöltem, izgatottan hallgattam a filmbe illő jelenetet.

Remélem az én érzéseim is viszonzásra találnak egy szép napon!

Sziasztok!  Betegen,  de itt vagyok az újabb résszel. 😊

Ezt a fejezetet az egyik órámon írtam,  nagy beleéléssel irogattam,  mikor a tanár felszólított (általában figyelek,  de most elvonta a figyelmem a Markson*-*) azt sem tudtam hol vagyok hírtelen, és benyögtem, hogy tárgyi eszköz, valami csoda folytán jó volt a válasz😁 képzeletbeli pacsit magamnak✌ megzavart a kis mocsok írás közben😂

Lebetegedtem, szóval most lesz időm írni, mert rengeteg ötletem van még, ha beledöglök, akkor is meg lesz írva a kövi rész😷😤

Új szereplő a láthatáron!!
Vajon ki lesz az, aki felbolygatja a kedélyeket? Nyugodtan találgassatok komiban, kiváncsi vagyok, ti kire számítottok!😉(megsúgom, lehet nem fogjátok nagyon kedvelni)