Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

17. Fejezet

Jackson

A kínos reggelem Markieval már lassan egy hónapja történt, de a helyzet továbbra is olyan feszült kettőnk között, hogy kerülgetjük egymást.

Mark a szemembe sem mer nézni, a fizikai kontaktus szinte lehetetlen, amint meg akarnám ölelni, elhúzódik mellőlem, és bugyuta kifogásokat talál ki, hogy ne egy légtérben tartózkodjunk.

Ha teheti Jooheon társaságában van, trécselnek, videó játékokon játszanak, de amint Joohoney munkába megy, ő bezárkózik a szobába, figyelmen kívül hagyva engem.

Ha mégis beszélünk, zavarban van, mindenre figyel, csak rám nem. Mintha nekem sosem lett volna ciki helyzetem a merevedésemmel, mindketten férfiak vagyunk, nem tudom miért szégyenli előttem.

Az én problémám rosszabb, hisz vonzódom hozzá, annak ellenére, hogy körülbelül egy hónapja még apunak hívott. A kis akciója nem olyan gáz, mert hát mégis csak serdül, ez megszokott ilyen korban, meg amúgy is, ez megesik reggelente.

Fülei ingadozva, időközönként elbújnak, majd vissza nőnek, amire nem tudok rájönni, mit kezdjünk vele, talán az ivarérettség miatt lenne, vagyis a macskák hamar azok, de az embereknél ilyen tájt van, nem?

A hülye érzéseim miatt, képes voltam újra összejönni Luhannal, akiről otthon csak Jooheon tud, hogy egyáltalán létezik, és évekkel ezelőtt randizgattam vele.

Baromság újra találkozgatni vele, egy pióca, akit lehetetlen levakarni magadról, de elfeledteti egy időre az otthoni gondokat.

Köcsögség részemről, hogy kihasználom az érzéseit, de ő sem egy mintapéldány, évekkel ezelőtt képes volt megcsalni valami Sehun nevezetű sráccal, megérdemli ezt a bánásmódot.

Egyre többet járok el esténként Luhannal bulizni, vagy nála töltöm az éjszakát, mivel Mark levegőnek néz, és nagyfiú már, egyedül lehet hagyni.

Találhattam volna mást is, de Luhan kéznél volt, és nem kellett fűzögetni, simán alám feküdt, egy kérésembe sem került, szinte rám erőltette magát. Nem változott egy cseppet sem, ugyan olyan ribanc, mint volt.

Jelen helyzetben kapóra jött, hogy újra össze futottunk, kell a társaság, még ha csak arra kellünk egymásnak.

Eleinte élveztem vele az aktusokat, de egyre többször vettem észre magamon, hogy tudat alatt, Markot képzeltem helyére, ami bűntudatot ébreszt bennem, amiért így bemocskolom Markie, és köztem lévő kapcsolatot. Egy perverz disznó vagyok, az már biztos. Ha eddig nem utált meg, a tetteim ellenére, akkor a fantáziám tudtától biztosan undorodna tőlem.

Luhant egy cseppet sem kívánom, elmúlt a varázs, Mark gondolata, jobban felcsigáz, (Írói megj. : csak szerintem rímelt? Egy költő veszett el bennem 😁) és ez rettenetes.

Luhan annyit tud, hogy két haverommal élek, de arról nem, hogy Mark a „fiam", vagy inkább az öcsikém. Megszabtam neki, hogy a lakásom közelébe se mehet, csak akkor folytatom vele a kapcsolatot, nincs szükségem a további bonyodalmakra.

A mai nap is dög unalom, rengeteg elmaradásom van, kicsapongó hangulataim, és új életvitelemnek köszönhetően.

A főnököm persze nincs elragadtatva viselkedésemtől, a megszokott, mindenben a legtöbbet nyújtó Jackson eltűnt, helyette egy lusta dög lett, aki a munkában alszik, majd éjszaka bulizik. Olyan az életem, mint egy rossz dorama, nincs egy kis öröm az életemben, ellenben a drámák végén mindenki boldogan él, amíg meg nem hal, de az én esetemben nem fog megvalósulni.