Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

12. Fejezet

Jackson

Már egy hét eltelt,  azóta a nap óta,  hogy elárultam Markienak titkom,  mely meghatározza az élete hátralévő részét.

Az ágyat nyomom egész nap,  éhen,  mivel képtelen vagyok Mark elé kerülni,  ezért ki sem léptem szobámból. Jooheon tuszkolt belém kevés ételt,  de nem erőltettem meg magam,  a hányinger kerülget, amint ránézek valami ehetőre. 

Olyan vagyok itthon,  mint  egy kibaszott szellem,  láthatatlanná váltam, elbújva gondjaimmal együtt  minden,  s mindenki elől. 

Megértem,  hogy nem akar látni,  én sem nézek szívesen tükörbe,  undorodom attól az énemtől,  aki éveken keresztül részt vett ezekben a rettenetes dolgokban.  Szenvedtem akkor is,  nem akartam rosszat senkinek,  nemhogy kisbabáknak,  a bűntudat mardos belülről,  és nem hogy gyengülne ez az érzés,  még jobban felszínre tör. 

Ha nem lettem volna olyan gyáva,  és hallgattam volna a szívemre,  a fejem helyett,  akkor kevesebben estek volna áldozatul.

A munkát hanyagoltam,  kivettem az egész hetet,  nem nagyon örült a főnököm,  de mivel eddig nem nagyon használtam ki a szabadságomat,  így beleegyezett. 

Markie is itthon volt,  ezért a szobámban ragadtam,  de amúgy sem másznék ki a pihe-puha ágyamból.

Jooheon elrendeztem, hogy Mark magántanuló legyen, nem szívesen engedném ilyen állapotban emberek közé, még apának is rossz vagyok, Jooheon végzi ezt a szerepet is.

Jooheon amilyen szeleburdi személyiség volt, ma már egy komoly felnőtt, aki képes megoldani mindhármunk problémáit,  megvédeni másokat,  jobb apja lenne Markienak,  mint én. 

Nem érdemlem a megbocsájtást.  Mark magát hívta szörnyetegnek,  pedig én vagyok az egyetlen szörny,  hozzám képest,  ő egy földre szállt angyal,  már csak a glória,  és hófehér tollakkal borított angyalszárnyak hiányoznak hátáról. Olyan kis ártatlan,  mégis a legszebb teremtés,  akit valaha láttam.

Megmosolyogtató saját nyomorom,  egy kupac szerencsétlenség vagyok.  Nem elég,  hogy lelkileg tönkre vágtam magam,  a rengeteg hazugsággal,  már fizikai fájdalmaim is vannak.

A kialvatlanság,  és éheztetés leépítette immunrendszerem,  így sikerült jól lebetegednem.  Testem küzd a szükségleteim kielégítéséért,  de képtelen vagyok behódolni neki,  ez a büntetésem.  Bőröm lángol,  égeti kezem,  akár egy tűz forró kályha,  torkom száraz,  mint egy sivatag.  Gyomrom olyan,  mintha már saját magát emésztené,  ezáltal lyukat marva hasfalamba. Fejem szétrobban,  szemeim vérben vannak,  és szúródnak.

- Jacks, nem nézel ki jól,  nem lenne jobb,  ha ennél valamit? - kérdezte barátom.  Azt sem tudom mióta ülhet ágyam szélén,  annyira elmerültem kínzó gondolataimban.

- Nem kérek semmit,  csak hagyj szenvedni - nyöszörögtem rekedt hangomon.

- Ilyen választ nem fogadok el,  nem ettél már lassan 3 napja semmit,  és előtte sem erőltetted meg magad.  Így is nézz magadra,  egy roncs vagy - aggódott értem. Nem érdemlem meg érzéseit irányomba,  hisz én egy bűnös ember lettem,  akinek rég a börtönben lenne a helye,  vagy inkább a pokolban.

- Jacks, ezt nem hiszem el,  te szinte lángolsz,  ez nem mehet így tovább,  hozok borogatást,  és gyógyszert,  utána pedig csinálok neked enni. - Joohoney most úgy viselkedik,  mintha az anyám lenne,  sőt többet törődik velem,  mint az anyám valaha.

- Jó - adtam meg magam.

Nem telt el egy félóra,  mire ételhez jutottam,  nem rossz,  ahhoz képest,  hogy Jooheon nem nagyon tud főzni,  azt mindig én csináltam.

- Finom volt,  köszönöm - dicsértem meg szakácsom. Bár ha rossz lett volna,  akkor is megeszem,  biztatva arra,  hogy máskor is lehet konyhatündér.

- Örülök neki,  engedtem neked a kádba vizet,  menj fürödj meg,  jót fog tenni - mosolygott,  amitől apró gödröcskék jelentek meg pofija két oldalán,  aranyosan festett.

- De nem akarok találkozni út közben Markieval. - Nem állok készen gyűlölettel teli szemébe nézni.

- Örökké nem bujdokolhatsz előle,  és beszéltem vele,  megemlítettem hogyan bántál vele,  az első napokban,  kicsit megpuhítottam.  Időt kell hagynod neki,  és képes lesz megbocsájtani.

- Remélem - sóhajtottam.

- Nem mellesleg ő is bezárkózott a szobájába,  és tudom,  hogy nem csak te miattad ilyen,  megbújik még valami más probléma e mögött,  csak nem akar beszélni róla. - Szörnyű vagyok,  ezt én nem vettem észre,  ellenben Jooheonnal.

- Nem mondott neked erről semmit?

- Nem,  nem is kérdeztem,  úgy látszott nem akar megnyílni nekem teljesen,  ezt veled kellene megbeszélnie.

- Hogyan, ha még látni sem bír? - estem kétségbe.

- Most csak sokkolta a sok információ,  és téged szeret a legjobban,  beszélj vele,  amint kilábalsz a betegségből. 

- Muszáj lesz,  hiába félek szembenézni vele.

- Menj végre fürödni,  te marha - utasított kacagva,  én csak bólintottam,  majd elindultam a fürdőszobába. Szerencsére nem futottam össze Markieval,  leöltöztem,  elmerültem a kellemes hőmérsékletű vízben,  próbálva lenyugtatni magam. 

Visszabújtam ágyamba,  amit barátom rendbe szedett, míg nem voltam bent, nyakig betakartam magam, az ágy melletti kisebb szekrény tetején forró gőzölgő tea fogadott,  amibe bele is kortyoltam. A bögre mellett,  még találtam egy cetlit,  amire egy üzenet volt írva számomra. 

„Idd meg!! Én elmentem dolgozni,  gyógyszert a fiókban találsz,  és pihend ki magad! 

Pusszantás. Joohoney!😘😘

Ui. Kicsit sem vagyok meleg,  á dehogy!! ^^”

Üzenete mosolygásra késztetett,  az idióta.

Szobám ajtaja kinyílt,  de nem hittem szememnek,  nem számítottam rá,  hogy ő lép be  hozzám,  ez csak egy álom lehet,  mivel ő gyűlöl engem, s mégis, ebben a pillanatban itt áll előttem.

Félek....

Sziasztok!  Ez a rész kicsit szomi lett,  de a következő kiengesztel majd titeket,  ki fog akadni a cukiságmérőtök! 😊😊(lehet csak szerintem,  de na,  aranyos lesz*-*)
Ki hallotta Holland  debütáló dalát?  Én már most imádom!  Büszke vagyok rá,  amiért így felvállalja a szexualitását! 😍😘Nem mellesleg tehetséges is! Feltétlen hallgassátok meg!!! 😊