Kísérletből Szerelem (MarkSon ff.)~Befejezett~

21. Fejezet

Jackson

A reggel túl hamar elérkezett,  vele együtt a félelem,  az aggodalom. Szabályosan gyomoridegem van,  nem tudom,  hogy reagálhatnék a tegnap történtekre.

Kavarognak gondolataim,  többféle forgatókönyv lejátszódott fejemben,  de egyik sem tesz teljesen boldoggá.

Az is előfordulhat,  hogy összevissza beszélt az alkohol hatása miatt, és elfelejtett mindent a tegnap éjszakáról. Lehet tényleg igazat beszélt,  és szerelmes belém?

Kétségbe volt esve,  sírt,  és azok a csókok szenvedélyesek voltak,  ha csak mint rokona szeretne,  undorodott volna tőlük.

Boldog vagyok,  s mégis szomorú,  olyan vagyok akár egy menstruáló nő,  érzelmi ingadozásaim vannak.

Az említett mellkasomnak bújva szuszog,  s dorombol?  Markie te ilyet is tudsz? Olyan édes,  akár egy igazi bújós kiscica,  a fülecskéi is előjöttek,  de egyáltalán nem fura,  sőt fokozza az aranyosságát.

Megijedtem a múltkor,  azt hittem lebukunk Luhan előtt,  még szerencse,  hogy nehéz a felfogása.

A szőke hajába fúrtam arcom,  finom illata volt,  hiába ivott az éjjel, persze nem sokat,  mivel nincs hozzá szokva,  ezért beütött az a kevés is-nem érződött annyira rajta az alkohol szaga,  így hajának illata kellemes nyugalommal töltött el.

Beszélnem kell Jooheonnal,  hátha tud segíteni a vívódásaimon, hogy helyes döntéseket hozzak. Mások szerelmi bajaira simán talál megoldást,  de a sajátja már más tészta,  szegény Minhyuk mennyit várt rá, hogy érzéseit észre vegyék,  Joohoney már csak ilyen.

Mark homlokára nyomtam egy puszit,  majd óvatosan kimásztam szorosan ölelő karjai közül.

Még csak hajnali hat óra van,  nemsokára haza ér a munkából barátom,  ezért számára is készítek valami reggelit. Nem variáltam túl,  egyszerű rántotta,  azt mindhárman szeretjük,  paradicsomot,  és egyéb zöldséget aprítottam fel hozzá, majd kiszedtem egy-egy tányérra a reggelit.

A bejárati ajtó nyitódott,  amin Jooheon lépett be halkan,  figyelembe véve,  hogy szombat van,  és nem kelünk korán.

- Szia,  hát te?  Miért nem alszol? - ölelt át.

- Szia, nem tudtam aludni,  így készítettem reggelit.

- Máskor felébreszteni sem lehet,  valami baj van? Hú,  jól néz ki,  már éhen halok! - ült le az asztalhoz,  majd lapátolni kezdte a rántottát.

- Nem is tudom,  hol kezdjem....

- Ajaj,  ez rosszul kezdődik - leültem vele szemben,  összeszedtem minden bátorságom,  hogy elmondjam a tegnap történteket.

- Tudod,  éjszaka,  amikor hazahoztam Markot,  részegen elég fura dolgokról beszélt összevissza -mesélésem közben én is elkezdtem falatozni, bár nem sok csúszik le torkomon idegességemben.

- Hát kábultan elég sok marhaságra képes az ember. -kuncogott fel. - Mit mondott?

- Azt mondta,  hogy törődésre vágyik, és hogy szeret engem - vallottam be.

- Ez természetes,  mostanában elhanyagoltad,  szüksége van rád,  eddig hozzá volt szokva az apai pátyolgatáshoz.

- D..de ő nem úgy gondolta,  ő szerelmet vallott - jöttem zavarba.

- Biztos félre értetted - nyammogott.

- Megemlítette Luhant,   bevallotta,  hogy féltékeny rá,  és ő is meg akar csókolni,  amit meg is tett.