Fake love(V) ~ Befejezett

Prológus

"Bárcsak minden gyengeségem el tudnám rejteni..." 

Csukott szemekkel hallgattam a bátyám csodás hangját s a dalt, amelyet azóta elénekelt nekem minden lefekvéskor, mióta csak ketten maradtunk egymásnak. Hajamat lágyan simogatta, fél testtel pedig mellettem feküdt, s dúdolt, cirógatott csak hogy hamarabb elaludjak. 

-Folytasd! - motyogtam halkan, mire Jungkook felnevetett és egy aprót pöckölt orromon. 

-Évek óta hallgatod ezt a dalt, s még mindig nem tudod a szövegét? - kérdezte szórakozottan. 

-De igen, csak tőled sokkal jobb hallani. Énekelj még. - kértem egy ásítás kíséretében, s vártam, hogy a testvérem folytassa a babusgatásomat és az éneklést. 

"Olyan virágot neveltem, ami nem nyílhat ki, egy olyan álomban, ami nem válhat valóra" 

A mai napig minden este ezekkel az emlékképekkel, hangokkal a fejemben alszom el. Még érzem Jungkook testvéri csókjait a fejemen, még hallom a hangját, érzem a melegét, amit mindig árasztott a hideg földön ahol aludtunk. Csak egy különbség van most. Jungkook többé nem fogja nekem énekelni a dalait és ezt csak egy dolognak köszönhetem. 

Az emberi gonoszságnak.