Két Arc /Javítás alatt - Lassan Frissül/

24.

Az ajtót belökve az előszobába rongyolok. Otthon, édes otthon!

Mintha kissé zsúfolt lenne. A nappaliból cirka négyféle hang szűrődik ki, így hát arrafelé veszem az irányt. Ahogy a szobába toppanok, abbamarad a beszélgetés. Anyám, nővérem és barátja, George, valamint Bay és Eros bámulnak rám. Fanyar mosolyt villantok rájuk.

– De szépen összejöttünk!

– Ó, a csavargó előkerült – riposztozik anyám üdvözlésképpen, majd leteszi a kis dohányzóasztalra a kávés csészéjét és parancsolóan a lépcső felé mutat. – Mars a szobádba! Egy év szobafogság!

– Persze! – bólintok. – És megint közlekedjek az ablakon keresztül, mint kölyökkoromban? Felejtsd el!

– Mégis, hogy gondoltad...?

– Ahogy te, annak idején! Annyi különbséggel, hogy te a pasassal léptél le otthonról, én meg a pasas elől! – szakítom félbe, kegyetlenül emlékeztetve a sokszor elmesélt történetre: miként szökött meg apámmal. A happy end náluk se teljes. Válás lett a vége, mindazonáltal barátok maradtak.

Anyám mindenesetre elhallgat, s bosszúsan legyint. Gina átveszi tőle a dorgálás stafétabotját. Monológja olykor érthető, olykor nem, de ezen nem akadok fenn. Könnyedén leszűröm a lényeget: ő bizony nem habozna megbocsátani, bármit is követett el Andreas. Ilyen férfit nem találok még egyet.

– Szereted George-ot? – érdeklődöm, mire habozás nélkül bólogatni kezd. Elmosolyodva megvonom a vállam. – Akkor bocsásd meg neki, hogy tavaly, a szülinapi bulidon megpróbált engem befogni, amíg te a háziasszony szerepében szaladgáltál megállás nélkül.

Elégedetten figyelem, ahogy mereven a fiúra pillant. Ide látom, hogy George lazán leszereli. Nem háborodik fel, mint az, akinek vaj van a füle mögött. Megpaskolja Gina kezét, majd sajnálkozó mosollyal rám pillant, és megcsóválja a fejét.

– Megértem, hogy miért akarod összekutyulni most a dolgokat. De nem kellene akár engem, akár mást bemocskolni a te mostani hülyeséged miatt – szól higgadtan. – Nem tudom, mire jó, hogy kitaláltad ezt a mesét. Azt várod, hogy ettől könnyebb lesz neked?

– Mese? – mosolygok rá hidegen, s újabb ütőkártyát dobok el. – Tudod, imádok fényképeket gyűjteni. Úgyhogy ha akarjátok, előkeresem a szóban forgó jelenetet megörökítő fotót...

Nos, kiderül, hogy nővérem mégsem olyan megbocsátó, mint állította.

Fullánkszórásra készen Bay és Eros felé fordulok.

– Ti jöttök!

– Nem kioktatásképp, de máshogyan is történhetett volna – mondja halkan Bay, és mivel kissé bizonytalan, mélyebbre süllyed a kanapé díszpárnái közé. Mereven biccentek.

– Bizony történhetett volna másképp. Akárcsak a Fatelepen. És előtte – vetem oda érzéketlenül. Barátnőm elnémul alig leplezett vádaskodásomtól. Eros tekintete viszont keményen villan rám.

– Te is beláttad: jobban jártál...

– Mostanában kételkedem benne - szakítom félbe. – Mert sokra mentem a mázlimmal, mi? Eddig csak veszítettem a bolton! Elveszthettem volna mindent egyszerre. Még csak nem is fájna...

– Fájna másnak! Erre nem gondolsz?

– Lenne olyan szerencsém, hogy nem kellene gondolkodnom se ezen, se máson...!

– Ebből elég! – pattan fel anyám ingerülten. – Bár gőzöm sincs, hogy miről beszéltek, de maradjunk annyiban, hogy egy kicsit mindenkinek igaza van...