Két Arc /Javítás alatt - Lassan Frissül/

Murphy erőteljesen közbeszólt!

Sziasztok, Drágáim!

Ezer bocsika az újabb kimaradásért! 

Sajnos nem kalkuláltam bele a dolgaimba a fent emlitett Murphy azon törvényét, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Ráadásul a legváratlanabb időpontban. 

Igen, beütött nálam a krach és a gyász.

Ezúton tudatom veletek, hogy drága, kicsi, egyetlen, öreg telefonom rövid végső szenvedés után jobblétre szenderült (ekként félig-meddig meggátolva mind a wattpadozást, mind bármi mást).

Kellőképpen megsirattam, elbúcsúztam tőle. Szomorúságomat nagyban enyhitette a tudat, hogy van egy számitógépem, ami előtt igaz nem sokat tudok ülni, de folytathatom az irást.

Gondoltam én! 

Néhány napra rá, hogy telefonom megboldogult, rámjött az agymenés. Sehallselát stilben levetettem magam a géphez, wattpadra fel, és adjunk az irásnak... Már egy órája irogathattam a kövi fejezetet, mikor a monitor csendesen elsötétedett. Nem rezonált az először normál, a későbbiekben kissé emelt hangfekvésű kérdéseimre, káromkodásaimra sem. 

Jelenleg hozzáértő kezek ápolják.

Félgyász: a hozzáértő kéz tulaja azt mondja, menthető, nem halt meg, de egyelőre garantált a mélykómája.

Gondolataimat ezidáig teljesen lekötötte az aggódás.

De ugye ez nem mehet a végtelenségig, vagy amig be nem golyózok! Igy elővettem régen használt ( a dinoszauruszoknál azért valamivel fiatalabb) laptopomat. Egy darabig ezen leszek kénytelen Írni. Ez a kövület még egész tűrhetően működik. Egyetlen szépséghibája: valamilyen rejtélyes okból nincs rajta hosszú i betű...  Na dehát örüljek, hogy egyáltalán van valami, amin tudok irni! :)

Nos, ez az én szomorú történetem. De lassan azért rendbejön minden, és újra irhatok teljes erőbedobással. Nemsokára hozom a következő részt-részeket.

Addig is puszika mindenkinek! :)