Két Arc /Javítás alatt - Lassan Frissül/

40.

A körülmények ellenére Tim Boy kitörő örömmel fogad minket. Mindkettőnket átkarol, egy-egy puszit cuppant a homlokunkra, végül megborzolja a hajunkat. Eme tette halk sikollyal keveredő, nyafogó tiltakozást vált ki belőlünk.

- Olyan hülye vagy! - jegyzi meg Bay, a haját igazgatva. - Minek örülsz ennyire?

- Hogyhogy minek? Láttad odakint a gépparkot? - kérdez vissza a romos folyosón örömtáncikálva.

- Nehéz lett volna nem észrevenni - dünnyögöm, jót mulatva produkcióján. - Csaknem külön térkép kell már, hogy betaláljunk ide. Mi ez a tömörülés?

- Holnapután kezdődik a munka - újságolja vidoran. - Fizetett a biztosító. Ráadásul a vállalkozó, akinek a kocsija beköszönt, töredékáron elvállalta a renoválást. Ha minden jól megy, néhány hónap múlva ismét munkába állhattok nálam...

- Remek! - örvendezek. - De fizetésemelést kérek. És veszélyességi pótlékot...

- Miii? - nyögi megnyúlt arccal, egy pillanat alatt lefagyva egy táncmozdulat közben. - Ez nem is veszélyes munka...

- Csak ha betéved egy teherautó... Meg aztán sose lehet tudni... Hééé! El ne ájulj, csak vicceltem - nevetek rá, mikor lehetetlennek érzem, hogy az arca tovább sápadjon.

- Hű! - nyögi megkönnyebbülve, mikor újra beszédképesnek érzi magát. - A frászt hoztad rám, amilyen komolyan előadtad... Gyorsan váltsunk is témát, mielőtt belelendülnétek... Sikerült találnotok valami melót? - kérdi végül aggódón, ahogy tovább lépdelünk a poros folyosóról az alaposan megtépázott előtérbe.

Bay készségesen beszámol felfelé ívelő pincérnői karrierjéről, s nem átallja megjegyezni, kissé gonoszkodva, hogy a borsos jattal együtt többet keres, mint itt, de ahogy Tim Boy ismét színváltásba fog, meg is nyugtatja: eszébe sincs felhagyni a fodrászkodással.

Néhány perccel később Tim már recepteket kunyerál, s örömére kap is pár ötletet. S míg ő bőszen lekörmöli azokat, én tűnődve hallgatok, s próbálok úgy tenni, mintha ott sem lennék. De mivel az "úgy tevés" nem elég, természetesen nem úszom meg a kérdezősködést.

- És te? Élvezed a hosszú szabadságot?

- Voltaképpen igen - vonogatom a vállam. - Sehova nem keresnek masszőröket. És a gépírás tudásommal se megyek semmire. Manapság már minden analfabéta lepötyögi magának, amire szüksége van. A hibákat úgyis kijavítja a gép...

- De azért olykor becsúszik egy-két kaland - tódítja Bay vigyorogva. Vállat vonok újfent.

- Mivel szabadidőm tengernyi, a pasasom pedig zsaru... nos... Olykor megkér kisebb szívességekre. Segítek a rossz arcok begyűjtésénél.

- Hűha! - nyilatkozza Tim. - Hűha, hűha! Kapsz bilincset, gumibotot? Stukit is?

- Dehogy! Nem avanzsáltam rohamosztagossá, csak egy kis csali vagyok.

Némileg feszengve elmesélem az új mellékállásom mibenlétét, mely szerint a rendőrség egy erre szakosodott osztaga szemmel tartja a különböző gonoszdikat, s egy alkalmas pillanatban üzletet kötnek velük. A találkozóra egy jól felkészített csali megy el. Amint az áru és a pénz gazdát cserél, a háttérben dekkoló hadsereg lecsap, és mindenkit begyűjt.

- Nekem úgymond a pehely-, illetve a könnyűsúlyú csibészek jutnak. eddig volt egy piti drogcsempészem és egy adattolvajom - fejezem be a sztorit.

- Jó ég! - Tim Boy még keresztet is vet magára. - Ez roppant veszélyes is lehet. Megéri a kockázat?

- Ahogy vesszük. A csempészen százezret kerestem. Az adattolvaj százötvenezret ért a meglopott károsultnak. A kockázat jóformán elhanyagolható, de legalábbis többfelé oszlik, mert egyedül sose engednek a kígyófészekbe.