Két Arc /Javítás alatt - Lassan Frissül/

13.

- Még futni akarsz egy ilyen kimerítő nap után?

Vidáman megrázom copfba fogott hajamat. Könnyedén végigsimítok Andreas elképedt arcán, majd kulcsra zárom a kertkaput. Körbenyargalom a kocsit. A következő körnél elcsíp, visszahúz magához. Tenyerét a csípőmre simítja, nehogy elillanjak.

- Nem volt valami kimerítő - vonogatom a vállamat. - Dolgoztam, mint minden nap. Aztán hazajöttünk, elköszöntünk anyáméktól. Aztán lóhalálában utánuk fuvaroztunk egy itthon hagyott csomagot. Aztán szokás szerint összevesztem Ginával. Következő: néhány kellemes órát töltöttünk Sonyánál. Utána te becsajoztál, én becsávóztam néhány perc erejéig. Végül...

A képzeletemben ismét át- és túlélt gyönyörű robbanás ereje megingat. Borzongva tántorodok a Corvette-nek, s a mellényénél fogva magamhoz húzom a férfit.

- Menjünk vissza még egy kicsit! - kérem halkan, fogaim között mellénye patentjával. Egy pillanat múlva csókot lehelek mellkasára. Már-már beadja a derekát, ám az utolsó pillanatban megtorpan.

- Ne kínozz te is! - mormogja könyörögve a számra, s letartóztatja elkalandozó kezemet. - Így is a végelgyengülés határán vagyok. Bőven elég, hogy Rick berángat a céghez... Pedig sokkal szívesebben aludnék.

- Vigasztaljon a tudat, hogy én sem fogok aludni. Képtelen leszek rá, pedig fárasztom magam rendesen.

- Nyugtalanít ez a nagy energiatermelés - hajol hozzám valamelyest elkomolyodva. Hanyatló jókedvvel hátralépek.

- Mire célzol?

- Semmire. Csak...

- Csak szöget ütött a fejedbe, hogy Bay narkót sejtett a nyughatatlanságom mögött. - Nem kérdezek, hanem ténymegállapítok.

- Dehogyis! - fakad ki döbbenten.

- Ha megnyugtat titeket, te, mint zsaru, kötelezhetsz a vérvizsgálatra - mosolygok rá felhőtlenül, de belül már emészt a haragos sértődöttség. - Máris mehetünk!

- Egy percig sem gyanakodtam drogra, hanem...

- Nos? - sürgetem, miközben hagyom, hogy a kocsiba tessékeljen.

- Lassan magadra találsz - mondja, miután ő is beül, s a motort beindítva lassan elindul az úton. - Kezded próbálgatni, mire vagy képes... Figyelj magadra!

- Egyfolytában figyelek. És...

- És?

- Úgy érzem, acélötvözetből vagyok.

- És még?

- Még arra is fölrezzenek álmomból, ha Gina öreg éjjel oson haza. Óvatosan, foganként dugja a kulcsot a zárba, s én meghallom a motozást, amire a szomszéd kutyája se riad fel. Egyebet egyelőre nem tapasztaltam. Már ha nem számítom ezt az idegtépő pörgést.

- Idegtépő? - visszhangozza hökkenten, miközben lefékez a Fatelep szélén. Szememet a homályba fúrva végignézek az alvó üzletsoron, de Bayt még nem látom sehol.

- Kezd idegesítővé válni - helyesbítek célzatosan, visszafordulván hozzá.

- Zavar, ha aggódnak érted?

- Ha merő fölöslegesen teszik, igen - hajolok hozzá békülékenyen, és megcsókolom mosolyra húzódó száját. - Indulj, mert Rick már tűkön ülve fog hívni.

- Tízre parancsolta össze a brancsot, úgyhogy még van időm.

Azt csak hiszi! A következő másodpercben megszólal a telefon. Vele együtt pillantok a kijelzőre.