Két Arc /Javítás alatt - Lassan Frissül/

10.

A kora esti órához képest meglepően sokan nyüzsögnek a bárral egybeépített táncteremben. Sokakat vonz a vodka-akció. Épphogy sikerül egy üres bokszot kifognunk a tömegben. Míg Pick elterpeszkedik velem szemben a magas támlájú padon, Brody eltűnik a színes fények által felhígított sötétségben.

– Vedd rá, hogy kevesebbet igyon – hajolok Pickhez rosszallóan. – Még meg sem érkeztünk, máris vedelni szalad...

– Szerintem csak a többiek után néz, hogy itt vannak-e már – vonogatja a vállát. – Együtt indultunk, három kocsival. De ha jól láttam, Ianék elkanyarodtak a Fatelep felé...

– Nehogy azt mondd, hogy ő is itt van! – emelkedek fel ültömből. – Akkor inkább hazamegyek...

Ingerülten áthajol az asztalon és visszanyom a padra, majd a zöld terítőre könyököl, és bosszúsan szemügyre vesz.

– Nem tudom, miért vesz elő a menekülési vágy, ahányszor meghallod a nevét, vagy meglátod – kiabálja túl a zenét. – De a helyedben nem tulajdonítanék ekkora jelentőséget ennek a seggfejnek. Pláne, hogy szerintem már elbutult annyira, hogy nem is fog felismerni, ha meglát.

– Már ennyire piál?

– Indulás előtt betekertek egy spanglit – mondja végül grimaszolva. – De több mint valószínű, hogy felnyalt néhány tablettát is...

Több szót nem is veszteget a témára. Inkább hirtelen felugrik a padra és lecsórja a minden jóval megrakott tálcát a mellette elsétáló, bamba pincér magasba tartott tenyeréről.

– Elmehetnél bankot rabolni – vigyorgok rá, amikor helyet foglal, és középre helyezi a tálcát. Lecsapunk egy tányérkányi, majonézben tocsogó sült krumplira, a többit egyelőre talonban hagyjuk.

– Tutira lebuknék – vigyorog rám, miután magunkba tömjük a kevéske vacsorát. Aztán szemügyre vesszük a poharak sokféle tartalmát. Osztozkodunk. Magam elé sorakoztatok egy üveg sört, némi vonakodás után egy Margaritát és egy ismeretlen, sárgásrózsaszínű, sűrű maszlagot.

– A többi a tiéd lehet – intek nagyvonalúan.

– Azért a pezsgőt még majd elosszuk...

– Úgy látom, már ti is rendeltetek – vágódik be mellém Brody, majd odébb tol, hogy még mellénk férjen egy vörös lány és a pasija. Velem szemközt Pick kimászik az asztal mögül, helyére egy fennhéjazó mosollyal üdvözlő, Meredith nevű bombázó siklik. Egy biccentés után a lány mellé csúszó Ianre pillantok. Szemem se rebben, mikor átölelik egymást. Inkább felháborodva lecsapok a vodkámat lenyúlni próbáló Brody kezére.

– Hé, ezt Pick nekem csórta!

– Ne izgulj, mindjárt jön a többi – vigyorog, s némi cselezés után ledönti a vodkámat. Bosszúsan legyintve elkortyolom a rózsaszínű kutyulmányt, leöblítem a Margaritával, majd elkapom a sörösüveg nyakát. Ian pedig a kezemet.

– Régen nem vedeltél össze ennyit, pláne nem ilyen gyorsan – jegyzi meg vontatottan.

– Talán valami hiányod van, amit az ivással kompenzálsz? – érdeklődik Meredith negédesen.

– Bár semmi közöd hozzá, elárulom: semmiben sem szenvedek hiányt. Ez, pedig az egész éjszakai adagom – mutatok a poharakra. Ian megszorítja a kezem, majd végigcsókolja ujjhegyeimet. Mit sem törődve a mellette ücsörgő, vörösödő fejű... Csajával? Kettyintőtársával? Egyre megy.

– Teljesen tönkreteszed magad, ha ennyit piálsz – sopánkodik. – Nem kell így nekikeseredni! Tudod, hogy imádlak! Egy szavadba kerül, s ott folytatjuk, ahol annak idején félbehagytuk...