Két Arc /Javítás alatt - Lassan Frissül/

9.

- Jogtalan behatolás és birtokháborítás címén huszonnégy óra elzárás - vigyorgok a rácsokon keresztül Jeremyre, majd a mellettem lévő cellában dekkoló Fegyenchez fordulok. - Még jó, hogy nem volt nálunk semmi cucc.

- Ja - morogja a padon elnyúlva. - Most is hagyni kellett volna egy őrszemet.

- Ez nem tervezett razzia volt - könyököl a rácsra Jeremy. - Valami buzgómócsing észrevette, ahogy fegyvernek látszó tárgyakkal szaladgálunk a konténereken.

- A francba! - morgom idegesen a rácsba rúgva. - Megint lemaradok a diszkóról. Remélem, azért valami kaját felszolgálnak...

- Itt pocsék a menü - hűt le Fegyenc.

- Meghívlak egy pizzára - ajánlja Jeremy.

- Iderendeled telefonon?

- Inkább menjünk ki - javasolja, majd élesen füttyent egyet, végül kiabálni kezd. - Nőővérkee!

Ordítozására fél percen belül beesik a fogdaőr. Néhány pillantással felméri a helyiséget, majd az óbégató Jeremyre mered.

- Elhallgat, vagy magánzárkába megy? - tudakolja vészjósló hangon. Jeremy elvigyorodik és megvonja a vállát.

- Nehéz kérdés - hümmög, tanácstalanul vakarva állát. - Igénybe venném a telefonos segítséget!

- Bírjon ki fél órát! Műszakváltás után...

- Most - szakítja félbe Jeremy azon a halk, furcsán monoton hangon, mire a távozni készülő rendőr megtorpan és visszafordul. - Helyes. Kibír a munkahelyén plusz két percet.

A zsaru bilincset rak a csuklójára, majd a cellaajtót kinyitva int, hogy fáradjon ki a ketrecből. Míg az őr visszazárja a többieket, közelebb lép hozzám.

- Egy óra múlva kint leszünk.

- Ilyen frankó ügyvéded van?

- Az, amilyen béna, kapásból tíz évet alkudna ki nekünk. Inkább Andreast hívom...

- Ne merészeld! - susogom, közel kerülvén az ájuláshoz. Úgy szorongatom a rácsot, mintha Jeremy nyakát sikerült volna ujjaim közé kaparintanom.

- Jobb ötletem nincs. S ha már az ő körzetébe hoztak...

- Ne pusmogjon! - szakítja félbe az őr és meglöki, hogy induljon el a folyosón. - Szedje a lábát.

- Türelem! - inti le Jeremy, majd cellám rácsaiba kapaszkodva még visszafordul hozzám. - Ne izgulj! Piszok dühös lesz, de megússzuk élve...

- Kit érdekel, hogy milyen dühös lesz?! - kapom el a gallérját a rácson keresztül. - Én ma nem akarok vele találkozni, se beszélni! Inkább bent maradok Fegyencékkel. Felőlem telefonálj neki, de ha rólam egy árva szót is szólsz, megfojtalak...

- Nem ez az a hely, ahol gyilkosságot kéne kilátásba helyeznie - szól közbe a zsaru. Kedvesen rámosolygok.

- Tudja mit? A nevem Beatrice. Ha meghallja, hogy a nevemet mondja, míg a telefonkagyló a kezében van, maga is lelőheti...

- Pofa be, vagy letartóztatom!

- Ha ezt viccnek szánta, elcseszett egy poén volt! - kiáltok utána sajnálkozva. Jeremy vigyorogva visszanéz rám. Mielőtt eltűnne az ajtó mögött, emlékeztetem: - Döntetlenre játszottunk, Vadász! Úgyhogy én is megérdemlem a jutalmat!

Elkomolyodva megtorpan, tűnődve vizslat még egy másodpercig. Talán azon töpreng, hogy komolyan beszélek-e. Végül beleegyezően bólintva tovább megy a telefon felé.