"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

Prológus

2012

-Na mit hoztam?-rontott be Kimberly a házunkba.
-Jézusom! Kim! A frászt hoztad rám-ugrottam hátra, ugyanis nem számítottam arra a békés sütögetésem közepette, hogy a barátnőm csak úgy beront hozzám.
-Bocs, de ezt muszáj látnod-jött oda hozzám egy magazinnal a kezében.
-Nyugisabban is mondhattad volna..-forgattam a szemem-na mi az?-néztem az újságra.
-Interjú Harry Styles-sal-mondta sikítozva.
-Na és?-kérdeztem csalódottan. Azt eddig is tudtam, hogy a barátnőm nagy Harry rajongó, de egy sima interjú miatt ekkora felhajtást...
-"Mit gondol az őrült rajongóiról?"-olvasta fel az egyik kérdést-"Mindig is örültem minden rajongómnak..blablabla..ha tudnék bármikor tartanék egy közös fotózást számukra-folytatta a válasszal-Érted! Fotózás! Vele! Bármikor! Ez egy álom!-mondta áhítozva.
-Te ezt komolyan beveszed? Oké..tartana fotózást..de nem fog-mondtam.
-Te biztos jobban tudod-mondta sértetten.
-Nem, nem tudom biztosra, de általában az ilyen híres emberek mondanak dolgokat, de nem tartják be-mondtam a (szerintem) igazat.
-Miért utálod ennyire Harry-t?-kérdezte mintha az előzőt meg se hallotta volna.
-Ah. Kim, nehéz eset vagy-mondtam és visszafordultam a sütőhöz leellenőrizni, hogy nem égtek e még oda a sütik. Szerencsémre még nem, viszont pechemre Kimberly nem adta fel.
-Mit csinálsz?-kérdeztem látva, hogy a TV-t kapcsolgatta.
-Megmutatom a legújabb zenéjét, tuti, hogy fogják adni valamelyik csatornán. Annyira menő!-olvadozott.
Oké. Feladom. Muszáj megnéznem, addig úgysem hagy ezzel békén. Odamentem Kim mellé a TV elé és a képernyőre szegeztem tekintetem, hátha látok valami érdekeset addig is, bár ennek nem sok esélyt adtam. Viszont meglepetésemre az egyik csatorna még is felkeltette az érdeklődésemet.
-Várj, menj vissza-szóltam Kim-nek.
-Nemár-nézett rám szomorúan.
-Kérlek-mondtam s visszakapcsolt.
-Megtámadták New York-ot-olvastam magamban a címet.
-Csak annyit tudunk a csapatról, hogy a milliárdos Tony Stark, azaz a Vasember..-mondta a tudósító.
-Milyen csapat?-kérdeztem megilletődve, a testemet átfutotta a félelem
-Fogalmam sincs, de biztos Stark fizeti-vonta meg a vállát.
-Ez nem vicces-néztem rá komolyan-valaki vagy valami megtámadta New York-ot és nézd, romokban  a város nagy része!-mutattam a képernyőre. Egyre jobban féltem.
-De ezek a szuperfickók biztos megoldják-mondta teljesen higgadtan.
-Kim, hát nem érted? Emberek halhatnak meg ott..jajj ne-a testem teljesen lehült.
-Hallie..mi a baj?-nézett rám Kimberly aggódóan.
-A szüleim..-mondtam alig hallhatóan-a szüleim is New York-ban vannak.
S mit sem törődve bármivel is mindent hagytam ahogy volt és elindultam az ajtó felé.
-Mégis hova mész?-hallottam Kim kiáltását, de már nem adtam választ. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a szüleim épségére. A józan eszem elhagyott. Beültem a legelső taxiba, amit megláttam.
-Hova?-kérdezte a sofőr hátra se nézve.
-New York-ba-mondtam-és kérem siessen-tettem hozzá.
-Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb..-kezdte, de meg sem várva, hogy mit mond a kezébe nyomtam 30 dollárt s indult is a kocsi.

2016

Egész este tételeket tanultam. Már szinte beleőrültem a tanulásba, de ha nem megyek át a jövőheti vizsgán nem érettségizhetek. Ez az utolsó évem a gimiből és szeretném emlékezetessé tenni. Hirtelen ajtónyitódásra lettem figyelmes, így gyorsan kiszaladtam a nappaliba.
-Szia!-öleltem meg aput.
-Szia, kicsim-puszilta meg a homlokomat.
-Milyen napod volt?-kérdeztem.
-Átlagos. Neked?-kérdezett vissza.
-Átlagos-válaszoltam. És itt fulladt ki a beszélgetésünk. A vidám családi életünk négy éve szunnyad, mint ahogy egy fontos személy is.
-Voltál ma nála?-kérdeztem halkan, elcsukló hangon. 4 év alatt sem sikerült feldolgoznom.
-Mint mindennap-felelte apu.
-Semmi?-kérdeztem, tudva a választ.
-Semmi-mondta s engem kikerülve bement a szobájába.
Anyu New York óta kómában van. Azóta minden megváltozott. Apu sokkal többet dolgozik, mint 2012-ig, én pedig..fogalmazzunk úgy, hogy nem voltam jól az elmúlt években.

Sziasztok! Köszönöm, hogy elolvastátok a prológust, ha tetszik akkor tartsatok továbbra is velem!
A történetben egy darabig párhuzamosan fogom írni a jelent s a múltat, mint emlékeket. Az elején nem lesz annyira izgalmas a sztori, az érdekesebb dolgokra a történet közepén kerül sor.
Puszi ❤️