No regret ✔

2. Fejezet

Két hónappal ezelőtt

- Ez nem túl sok? - lépett ki a fürdőszobámból Ivett egy fekete, flitteres ruhában, magassarkúval a kezében. - Úgy érzem mintha nem lenne rajtam semmi - húzta el a száját nem tetszően.

- Ne hülyéskedj már. Nézd meg magad Iv, baromira jól nézel ki. És a ruha nem is olyan rövid - pattant fel az ágyamról Szofi és pörgette meg Ivettet.

- Szerintem is jó - bólogattam mosolyogva, remélve hogy Iv nem akar újra átöltözni, ma már ez volt a negyedik ruha.

- Lehet jobb lenne az a második, a piros - nézett vissza az öltözőbe keresve a piros ruhát.

- Szerintem a fekete sokkal jobban áll rajtad, amúgyis a piros szerintem Emmán jobban állna - dobta nekem Szofi a vörös ruhát.

Őszintén megmondva nem igazán volt kedvem menni. Persze szeretek bulizni, félreértés ne essék csak amióta Szofinak is van barátja azóta kicsit unalmasabbak a bulik. Nem akarok afféle barátnő lenni aki hisztizik amiért nem veszik számba és problémám sincs a fiúkkal, sőt, imádom őket csak ilyen helyzetekben mindig egyedül maradok mert a barátnőim el vannak foglalva khm..khm.

- Menj már öltözni Em. Csak rád várunk már. - tapsolt Szofi. - A hajad így hagyod? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Mi a baj van a hajammal? - Néztem a tükörbe, beletúrva vállig érő barna hajamba. A hullámok borzosan estek vissza vállamra pontosan ahogy én szerettem.

- Semmi. Semmi - motyogott Szofi nem vitatkozva velem, mert tudta hogy úgysem hagyom magam. Imádom a hajam, a színét is meg a hullámokat is. Néha napján kiegyenesítem de többnyire ugyanúgy hordom. Egyszerű és jól néz ki. Mi a baj van vele?

A ruhát felkapva bandukoltam be a fürdőbe hogy magamra rángassam a két mérettel kisebb vörös anyagot. Sosem volt problémám az alakommal, a suliban figyelnek a diákok testi egészségére, plusz imádok mozogni így nevezhetném magam akár fittnek is. A vörös ruha meglepően feljött rám anélkül, hogy sokat kínlódjak vele. A mellkasomra rám tapadt viszont a derekamtól lazán hullott csípőmre.

- Hűűha - füttyentett Iv amint kiléptem a szobába. - Ezzel a ruhával biztos találsz magadnak valakit - kacsintott felém majd Szofira nézve elnevették magukat.

- Nincs szükségem senkire - duzzogtam egyedül a ruhát huzogatva. - El vagyok én egyedül is - nyújtottam ki a nyelvemet majd a magassarkúmat felkapva indultam el megkeresni iker testvéremet Ervint.

Mint minden egyes bulikor a csajok átjönnek hozzám készülni majd Ervinnel együtt megyünk a helyszínre. Mi örülünk neki, Ervin kevésbé.

- VinVin - kiáltottam Ervin után a becenevén.

- Emma, csodásan nézel ki - ujjongott anyu - Csak apád meg ne lásson - suttogta kuncogva.

- Mit ne lássak? - lépett be apu a nappaliba felhúzott szemöldökkel.

Ajjajj.

- Emma, kicsit rövid ez a ruha és menj már vegyél magadra valami felsőt, nem mehetsz így ki a házból - utasított apu nem tűrő hangon.

Amit apuról tudni kell, hogy ő a budapesti rendőrség főkapitánya és én vagyok a kicsi lánya. Ami lefordítva azt jelenti, hogy a prioritása mindig az én biztonságom és bármit és bárkit megakadályoz, ha veszélyesnek találja. Ezért van az, hogy az utóbbi barátaimmal való kapcsolatom úgy végződött, hogy menekültek apa elől.

- Leo, légy már egy kicsit lazább - szólt közbe anyu. Hála a jó égnek. - Emma már 18 éves, nem zárhatod be őt, hadd szórakozzon egy kicsit - próbálta puhítani aput. - Amúgy is meg örülj, mert az ikrek buliznak, Dodót leraktuk a nagyiéknál, miénk a ház - kacsintott apura majd kezétől fogva húzni kezdte fel az emeletre.