Nagy Emma, 18 éves, felnőttség küszöbén álló átlagos tinédzser.
Hamarosan kezdi az iskola utolsó évét, viszont átlagosságától elköszönhet.
Te mit tennél ha 18 évesen megtudod, hogy anya leszel? Mit tennél amikor a hírt nem mindenki fogadja úgy ahogy...
- Már kétszer megnéztük a Frozent. - kapcsoltam ki a laptopomat a Legyen hóval az eszemben.
- Dee, dee én szeretném mégegyszer - kulcsolta össze karjait duzzogva.
- Márk, kérlek ments még még egy Legyen hótól. Már az idegeimre megy. De ígérem, hogy holnap megnézzük mégegyszer, jó? - hajoltam hozzá közelebb puszit nyomva alsó ajkára.
- Jóó! - csillantak fel szemei majd egy gyors mozdulattal fölém kerekedett. - Akkor csinálhatunk mást - mondta mély, rekedtes hangon sokatmondóan táncoltatva szemöldökeit. Beleborzongtam, ahogy lehelete arcomat csiklandozta.
- Márk! - kiáltottam fel zavaromban, karját csapkodva szerintem erősen, szerinte meg amolyan lányosan. Ütéseimtől meg sem mozdult de azért pimasz mosollyal az arcán játékosan felszisszent amikor újra lecsaptam rá.
- Mikre gondolsz cukorfalat? - hajolt veszélyesen közel hozzám míg orrunk össze nem ért.
- Én semmire - siklott tekintetem vörös ajkaira majd vissza kék íriszére.
- Ahha - hajolt még közelebb, teste betakarta az enyémet, papír vastagságú levegő választotta el forróságunkat egymástól. Nehéz volt a jelenlétében szuszogni, nehéz volt mellette normálisan gondolkodni hiszen minden gondolatom elpárolgott amint arcát nyakamba fúrta. Ajkai bőrömet horzsolták, leheletnyi csókokat szórva. Kezeim akaratlanul útnak indultak, végig izmos karjain, széles vállán, majd jobb kezemet puha hajába túrtam míg bal kezemmel tarkójától fogva húztam magamhoz közelebb eltüntetve azt a kis távolságot ami közöttünk volt.
Imádtam az érintése alatt lenni. Imádtam ahogy ujjaival testemet cirogatta. Imádtam ahogy kezei mindig visszataláltak hullámos tincseimben összeborzolva az eleve kócos hajamat. Imádtam ahogy ajkaival kényeztetett. Hogy megjegyezte érzékeny pontjaimat. Hogy írisze tengerkékre váltott minden egyes alkalommal, amikor csókot lehelt ajkaimra. És a legjobban azt imádtam, hogy bármennyire is égett a vágytól a legfontosabb mindig az én biztonságom volt neki. Vigyázott rám. Rám és a picinkre.
Szemhéjaimat lehunyva döntöttem fejemet oldalra, hogy mégjobb hozzáférése legyen bőrömhöz. Csókjai mámorítóak voltak és borzasztó lassúságával elérte azt, hogy egyre türelmetlenebb legyek. Nyitott ajkai fülemhez értek, elidőzve cimpám harapdálásával, ajkai utána állkapcsomra vándoroltak végig csókolva éles vonalát. Nem mondom, hogy nem élveztem, hogy nem imádtam ahogy minden egyes pontot magáénak tudott de türelmem gyorsan elfogyott és kezeimet arcára helyezve fordítottam el fejem és megtámadtam ajkait.
- Whoaa. Valaki nagyon türelmetlen. - kuncogott ajkaim alatt.
- Óó hallgass el - forgattam meg szemeim habár nem láthatta csukott szemhéjaim alatt.
Legurulva rólam feküdt hanyatt ágyamon. Kezét kedvesen felém nyújtotta majd egy gyengéd mozdulattal karjai közé zárt. Mellkasára helyezve fejemet hallgattam amint szívverése lelassult és monoton lett. Egyikünk sem szólt semmit, csak élveztük egymás melegségét, egymás érintését. Ujjaimmal köröket leírva izmos testére mosolyogtam amint derekamat átkarolta és mint mindig most is pocakomra helyezte tenyerét.
- Imádom ahogy a hullámos hajad tökéletesen bekeretezi arcodat, ajkaid vonalai hibátlan szívformát írnak le. Gyönyörű barna szemeid csak úgy csillognak és minden alkalommal amikor rád nézek elveszem mélységükben. Te.. csak.. egyszerűen minden egyes testrészed közelíti a tökéletességet. És az a kis gömbölyödő pocakod a legszebb dolog rajtad. Annyira imádom. Annyira szerencsés vagyok cukorfalat, hogy az enyémnek tudhatlak. És akarom, hogy az egész világ tudja, hogy az enyém vagy és senki másé. Akarom, hogy tudják az emberek, hogy a pici az enyém és hogy büszke vagyok rá. Meg rád cukorfalat - puszilta meg a homlokomat.
- Márk - suttogtam sírástól rekedtes hangon. - Nem bántam meg - néztem fel pilláim mögül, ujjaimmal arcát cirogatva.
- Mit cukorfalat? - véste tekintetét szemeimbe.
- Hogy.. hogy lefeküdtem veled - sütöttem le szemeimet.
- Én sem - törte meg a csendet, ujjaimat ajkaihoz emelve lehelt rájuk csókot. - Mert egy, ez a legjobb dolog ami valaha is történt velem, kettő, mert k*rva jó volt! - szorított ölelésén pimaszul felém mosolyogva.
- Argh - váltottam pirulásból skarlát vörös színre, betemettem arcomat tenyereimbe míg Márk hangos nevetésbe kezdett jót szórakozva rajtam. - Nem vicces - morogtam mellkasába.
- Hmm.. ha csak belegondolok, hogy milyen fi.. - de nem engedtem meg, hogy folytassa mert tenyeremet szájára csaptam eltompítva szavait.
- Márk - néztem rá szúrós szemekkel mire mégjobban nevetni kezdett. Durcizva kaptam le kezem szájáról és egy gyors mozdulattal fordítottam neki hátat.
- Héj cukorfalat - keze derekam köré kúszott és mellkasát hátamnak döntötte. Éreztem ahogy léglegzetünk eggyé válik és testünk összeolvad. Maga volt a mennyország.
A melegség ami belőle áradt közre játszott abban, hogy pár perc múlva álomba merüljek. De mielőtt végleg elaludtam volna még meghallottam Márk suttogó hangját.
- Azt hiszem, hogy szeretlek!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
