No regret ✔

21. Fejezet

11. hét ♡

- Márk - kiáltottam a barna hajú félisten után mire Márk kivételével mindenki felém kapta tekintetét. Tökéletes. - Márk - értem utol és csak akkor vettem észre, hogy fülhallgató lógott ki a füléből ami teljesen megmagyarázta, hogy miért nem hallotta ordítozásomat. Miért járna valaki a folyósón bedugott fülekkel?

- Héj - kapta ki füléből a fekete fülhallgatót majd bal vállával átkarolt és magához húzva nyomott puszit a fejemre. Really? Muszáj minden alkalommal elpirulnod Emma?

- Arra gondoltam, hogy ideje lenne elmondani az én barátaimnak is. - vigyorogtam felnézve rá. Azért lehetne egy kicsit alacsonyabb, mert minden egyes alkalommal kitöröm a nyakam..

- Dehát azt hittem, hogy tudják. - tolt el magától meglepődve.

- A csajok tudják, mármint Ivett meg Szofi de a barátjaik nem. Na? - néztem rá kiskutya szemeimmel mire nagyot sóhajtva bólintott majd visszatette vállamra kezét.

Nem mondom, hogy ő volt a suli legmenőbb diákja, de amint már említettem elég híres volt a csajok körében ezért el tudjátok képzelni, hogy a jobb felemre "ragasztott" Márkkal nem volt valami kellemes végigmenni a folyósón amikor minden második lány irigykedve nézett felénk és hat méterrel a föld alá kívánt. Ó ha tudnák, hogy valójában nem is járunk csak babát várunk. Hahh, ez rímelt.

Mivel még csak szeptember volt és az ősznek még semmi jelét nem lehetett látni ezért a csapatunk kint kajált az udvaron, az asztaloknál. Talán a csapat kicsit erős szó, csupán nyolc emberről beszélünk: Szofi, Ivett, Amelie, Xiu, June, Benji, Ádám és Ervin. Napszemüveggel fejükön vagy Ervin esetében szemükön, beszélgettek kajálás közben mikor odaértem az asztalunkhoz, Márkkal az oldalamon.

- Hey - szólaltam meg angolul a csajok kedvéért. Habár a lányok a csapatnak nem a fő tagjai mégis joguk van tudni a titkunkat, nem mellesleg már hetek óta kérdezik miért lógok ennyit Márkkal és a haverjaival amikor 11.-ben nem is beszélgettünk. 

A nyolc ember egyszerre kapta felénk fejüket és köszöntöttek minket kedves mosollyal de azért látszódott a meglepettség arcukon. Eddig még sosem jelentem meg Márkkal az asztalunknál mivel kaja szünetben mindig a barátainkkal maradtunk.

- Guys, I bet you know Márk. [Srácok, biztos ismeritek Márkot] - kezdtem szemforgatva mert a csajok épp nem kezdték el legyezni magukat. - We need to tell you a secret [El kell mondjunk nektek egy titkot] - pillantottam Márk irányába aki állta tekintetemet és derekamtól fogva közelebb húzott magához. - Some of you already know this but I am pregnant [Egy páran már tudjátok, terhes vagyok] - vigyorogtam elnézve a többiek érthetetlen képét. - With his child, right? [Az ő gyerekével, ugye?] - tettem hozzá Márk felé fordulva, hogy mindenkinek érthető legyen, hogy miért állt mellettem.

- Yeah - mosolygott le rám. Csak még egy kicsit bírjátok lábacskáim, tudom hogy nehéz Márk hatása alatt tartani súlyomat de na adjátok fel.

- Dude, you are okay with this?? [Haver, te ezzel rendben vagy??] - nézett Ádám Ervin felé kissé mérgesen de az indulat egyből elillant amint Ervin óriási vigyorral az arcán bólintott.

- I mean it is strange that my little sister is carrying a baby but I am okay with it if she is. [Igaz, hogy egy kicsit fura de rendben vagyok vele, ha ő is] - kacsintott felém.

- Little sister my ass, you are 2 minutes older than me! 2 minutes [Kis tesó egy frászt, két perccel vagy idősebb! Két perccel] - háborodtam fel hiába mert senkit nem érdekelte próblémám.