No regret ✔

5. Fejezet

Egy hónappal és három héttel azelőtt

- Jövök már! - kiáltottam ki a szobámból miközben próbáltam magamra ráncigálni farmer shortomat.

-Em, ha nem jössz le 5 másodpercen belül itt fogunk hagyni és majd jöhetsz gyalog. - fenyegetett Ivett a lépcső aljáról. Nem mondhatom, hogy komolyan vettem sőt még el is nevettem magam, de amikor elkezdett visszaszámolni tudtam, hogy nem viccel és tényleg itt fognak hagyni.

- Öt.. - kezdte, mire kapkodva vállamra kaptam táskám és a hajamba toltam napszemcsim, majd egy elégedett mosollyal indultam ki az ajtón.

Shit. Ó, hogy a felejtékeny @#£!$?. Rohantam vissza a szobámba, mert nem lettem volna én, ha nem felejtek el valamit. Jelen esetben a cipőmet.

- Három - kiáltott most már Szofi éneklő hangon.

Fehér conversemet magamra kapva siettem le a lépcsőn. Mondjuk nem volt jó ötlet nem bekötni a cipőt, mert az utolsó lépcsőfokon ráléptem ellentétes cipőm fűzőjére és pillanatokon belül a földet nyaltam egy óriási koppanással.

- Áúú - nyöszörögtem valahogy feltápászkodva a földről. Jobb térdemet egy vörös folt fedte be és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fájt.

- Ez... - röhögött Ivett a lépcső korlátba támaszkodva. 

Térdemet fogva küldtem feléjük "megöllek" pillantásokat amivel csak csupán annyit értem el, hogy a már vöröslő fejű Szofi is felhorkantson és térdét csapkodva próbáljon levegőt venni, kevés sikerrel.

- Nem volt vicces. Basszus, tudjátok mennyire sajog a térdem? - fordítottam nekik hátat, majd az ajtó melletti asztalról felkaptam kocsi kulcsomat és ott hagytam a még mindig fuldokló barátnőimet.

Amint az autóhoz értem és a gomb segítségével kinyitottam az ajtót egyből leesett, hogy ezek a bestiák szépen mondva kicsesztek velem. Huhh. Nem tudtak volna itt hagyni, mivel csakis az én autómmal mehettünk. Siettem hiába és horzsoltam fel a térdem hála nekik. 

Gúnyos mosollyal pattantam be a kormány mögé és villám gyorsasággal indítottam be az autót amikor a visszapillantó tükörben észrevettem a két kuncogó lányt. Sebességbe rakva a kis autóm rátapostam a gázra és kihajtottam az udvarunkról még mielőtt kinyithatták volna az ajtót.

Ezt nektek. Nevettem fel hangosan, majd a leengedett ablakon kidugtam a kezem és kecsesen integettem a két lánynak.

- Csá csajok, találkozunk a fürdőnél! - kiáltottam vissza a már nem nevető Ivettnek s Szofinak, akik meglepődve figyelték az elhaladó zöld Fiat-om.

---------------

The death of a bachelor
Oh oh
Letting the water fall
The death of a bachelor
Oh oh
Seems so fitting for
Happily ever after
How could I ask for more?
A lifetime of laughter
At the expense of the death of a bachelor

Fejeztük be tökéletesen egyszerre Brendon Urie-val, majd kitört belőlünk a nevetés. Nem viccelünk amikor azt mondjuk, hogy a jó zenét bármilyen körülmények között meg kell hallgatni, még akkor is, ha egy föld alatti parkolóban vagy. És ne beszéljünk más extrém esetekről amikor óráról késtünk el, mert Brendon vagy Ed Sheeran nem fejezte be időben a dalt.

- Imádom Brendont!!! - ugrált fel-le Szofi miközben strand táskája után kotorászott a kocsi csomagtartójában.

- Tudjuk - bólogattunk Ivettel egyszerre, visszatartva nevetésünket. Szofi az utóbbi fél órában körülbelül 100x közölte velünk leírhatatlan, felbecsülhetetlen, meghatározhatatlan szerelmét Brendon Urie, a Panic! at the disco frontembere (és valójában a banda egyetlen tagja) iránt.