No regret ✔

39. Fejezet

24. hét♡

- Arnóczy Márk - mondtam remegő hanggal a cseppet sem kedves hölgynek. Pontosan úgy nézett ki, mint a Matilda-ból a csúnya néni. Hátborzongató..

- A látogató neve? - dörmögte bajsza alatt. Pfúj..

- Nagy Emma.

- 27-es szoba. Következő - ordította el magát mire bennem megállt a vér.

- Jöjjön kisasszony, látom először van itt - termett mellettem egy szőke, harmincas éveiben járó nő.

- Igen - mosolyogtam kedvesen.

- Hány hetes? - kérdezte a pocakomat méregetve.

- 24.

- Az apukához jön? - vette elő a tálcát amibe bele kellett helyeznem táskámat és egyéb kütyüimet.

- Igen.

- Minden rendben. A folyosón balra a második ajtó, az őrnek pedig mutassa meg a kapott kártyáját. - és már megint egyedül voltam. Hezitálva indultam meg az emberek között követve a kapott utasításokat. Felmutatva kártyámat kaptam egy enyhe bólintást majd kitárult előttem az ajtó.

A terem szürke volt, pár asztallal és székkel ellátva más semmi nem volt benne. Az ablak melletti üres asztalhoz ültem le és ujjaimmal játszadozva vártam, hogy jöjjön Márk.

- Cukorfalat! - hallottam meg szexy hangját mire derekamba nyílaló fájdalomtól eltekintve ugrottam nyakába.

- Héj, héj. Semmi gyors mozdulat - lépett közelebb az idősebb őr sikeresen letörölve arcomról a mosolyt.

- Ne foglalkozz vele, csak fél óránk van - puszilta meg a homlokom.

- Hogy vagy? Minden rendben? - kérdeztem keresve rajta valami sebeket.

- Jól vagyok. Nem olyan mint a filmekben, ne aggódj - nevetett ki mire felnőttesen kinyújtottam nyelvemet. - Te hogy vagy?

- A hát fájáson, a folyamatos pisilésen és a kevés alváson kívül jól - kuncogtam. - Hiányzol nekünk - mosolyogtam szomorúan.

- Ti is nekem. - csókolt meg majd lehajolt pocakomhoz. - Nagyon hiányzol apának prücsök. Már alig várom, hogy karjaimban tartsalak. Mozogsz apának egy kicsit? - gügyögött hasamat simogatva mire a pocaklakóm rugott egyet mintha értette volna. - Érezted? - nézett rám izgatottan majd folytatta az egyoldalú csevegést fiunkkal. - Apa nagyon szeret. - puszilta meg a hasam majd letörölte könnyeimet. Idióta hormonok.

27. hét♡

- Boldog karácsonyt! - csiripeltem Laurának.

- Boldog karácsonyt Emma. Márk már nagyon vár, add ide az ajándékot valahogy bejuttatom neki.

- Köszönöm szépen! - vigyorogtam majd folytattam a megszokott utat.

- Márk! - kiáltottam fel örömömben amint megpillantottam az én drága barátomat.

- Boldog karácsonyt cukorfalat - kapott fel ölébe.

- Boldog karácsonyt! - suttogtam fülébe és élveztem ahogy ellátja nyakamat csókokkal.

- Emma, drága látom kerekedsz - szólított meg Sanyi az egyik őr.

- Jajj hát köszönöm, nem is láttam eddig de most hogy mondod.. - válaszoltam mire nevetni kezdett és egymásra hagyott minket.

- Még egy kicsi! Szeretlek, nagyon!