No regret ✔

9. Fejezet

8. Fejezet folytatása

Dodónak negyedig sikerült bepakolni a bőröndjét amíg vártuk, hogy elkészüljön az ebéd. Elért abba a periódusba amikor saját maga szereti kiválasztani a ruháit, lehet, hogy más hülyeségnek tartja, hogy egy négy éves válassza ki ruháit de anya nagyon oda volt Dóra ötletéért és megengedte neki, hogy azt hordjon amit akar, persze anya vagy az én beleegyezésemmel.

Mindenki azt gondolná, hogy akkor folyton rózsaszínben jár és tütüben de ez tévedés. Dodónál stílusosabb négy évest keresni kell. Sokat számít, hogy anya is a divatért él és azért én sem vagyok párhuzamos vele.

- Mit szólsz Em, szejinted ezs a fehér blúzs vagy inkább a tüjkízs majó megy jobban a jövidnadjágomhozs? - emelte arcomba a két ruhadarabot. Na erről beszélek. Minden napra ki kellett válasszuk az aznapi ruha kombinációt, és kettőt pluszba. Ezen kívül kellett két "fancy juci" húgomat idézve ha netán anyuék úgy döntenek, hogy valami étterembe akarunk vacsorázni. És mindezt Dóra találta ki.

- Inkább a türkíz - vettem el tőle a majót, hogy összefogjam és a csillagos bőröndbe helyezzem.

- Em!!! Azt hiszem kész a kaja, szólt az a micsoda. - kiáltott Ervin.

- Azt a micsodát időzítőnek hívják - siettem le a lépcsőn még mielőtt szénné sülne a lasagna.

Amint beértem a konyhába megcsapott a lasagna illata, az olvadt sajt és a sült darált hús szaga. Bármelyik másik nap ezt zseniálisnak tartottam volna és nyálmirigyeim megállás nélkül dolgoztak volna, de úgy látszik ez nem az a nap volt. A sarkomon megperdülve rohantam a földszinti mosdóba kitenni a reggelimet.

- Ervin, szedt ki a sütőből a kaját. - szóltam az ajtóban álló bátyámhoz.

Megmostam az arcomat, majd kiöblintettem a számat mielőtt bele néztem volna a tükörbe. Semmi jele nem volt annak, hogy súlyosabb bajom lenne. Azon kívül, hogy hányingerem volt nem éreztem magam gyengének. Egy utolsó pillantást vetve tükörképemre siettem ki a konyhába, még mielőtt valami borzalom történne.

- Mondtam, hogy maradj az ágyban - szídott Ervin nekem háttal állva, meglepetésemre, egy kanállal a kezében és tányérral a másikban.

- Semmi bajom - legyintettem és próbáltam nem gondolni a sült hús szagra. - Azt hiszem kihagyom a lasagna-t, eszem valami mást - segítettem ki Ervint, hogy le ne verje a tepsit. - Menjetek csak nyugodtan enni.

- Em.. - kezdte de kilöktem a konyhából még mielőtt befejezte volna mondanivalóját.

A lasagna-t gyorsan elraktam orrom elől majd nekiláttam makarónit főzni.

- Valaki sajtos makarónit? - ültem le Dodó mellé, elém rakva a tányér nyúlós mennyországot.

- Mm-mm - mormogott teli szájjal Ervin. - Nem kéne felhívd az orvost?

- Meglátom, hogy érzem magam és ha nem javul a helyzet, akkor holnap beszélek vele. - tömtem be számat a kajával.

- Hívtál valakit a Balatonra? 

- Hívtam a csajokat, de nem jönnek. Szofi Benjivel és szüleivel megy a nyaralójukba, Iv meg kedden utazik a nagyszüleihez Erdélybe. Te? - kérdeztem vissza.