No regret ✔

30. Fejezet

16. hét ♡

Már megint a rendelőben ültünk és vártuk, hogy valaki végre szóljon, hogy mi következünk. Ahogyan előző alkalommal, most is Márk percenként túrt bele hajába míg másik kezével borzasztó erővel szorította kis kezemet.

- Áú, el fogod tőrni a csontjaimat - néztem szórakozottan rá ahogy elkerekedtek szemei és egyből engedett fogásán.

- Bocsi - húzta bocsánatkérő mosolyra ajkait.

- Nagy Emma. - dugta ki a fejét a kabinetből az asszisztensnő és már kezdődött is a rituálé. 

Amint beléptünk az ajtón érkeztek a hozzánk intézett kérdések: egészségesen étkezdem, minden rendben van, érzek-e valami furcsát, lelkileg minden rendben van velem stb stb. A millió kérdés után amit már nagyon untam és a lassan bóbiskoló Márkot elnézve ő sem volt odáig értük végre elérkeztünk az érdekes részhez. Zselé majd az ultrahang fej a hasamra és egyből boldogabb lettem.

Márk újra a kezembe kapaszkodott és türelmesen figyelte a monitor hátát várva, hogy végre felénk fordítsák. És meghallottuk a szívdobogást. 

- Hallod? - nézett felém izgatottan mire válaszul csak vigyorogva bólintottam egyet.

- A babával minden rendben, a méretek is tökéletesek. Tessék, ez a kis feje, meg a lábai. - fordította felénk a képernyőt. 

Ajkaim mégnagyobb vigyorra húzódtak amint a picit megláttam a képernyőn. A kis orrát, meg az ökölbe szorított kis kezét. 

- Te jó ég. Ott az orra - kiáltott fel izgatottan Márk. - Jézusom de fura - döntötte oldalra a fejét a képernyőt fürkészve de a mosoly még mindig az arcán ült.

- Minden apuka így reagál. A munkámnak a legjobb része amikor fiatal apukák is részt vesznek az ultrahangon. - kuncogott a doki türelmesen várva míg kibámultuk magunkat, de Márk még mindig elvarázsolva bambulta a kis babát a képen.

- Márk! - szóltam rá.

- Hm? - hümmögött de egy percig nem vette le a szemét a képernyőről.

- Kapunk róla képet - szorítottam kézfogásunkon hogy visszarántsam a való világba.

- Jó - biggyesztette le ajkait visszaülve az ágy melletti székre.

- Na most a helyzet az, hogy a baba nemét nem látjuk a pozició miatt. Ugye látjátuk, hogy mindkét lábát pontosan úgy tartja, hogy eltakarja a pontot - mutatott a képernyőre. - Szóval rá kéne vegyük arra, hogy mozogjon ami csak Emma mozgásával érhető el. De először is szeretnétek tudni a baba nemét? - kérdezte mire mindketten egyszerre válaszoltunk.

- Nem.

- Igen.

- Hagylak megbeszélni - szólt közbe a doki, magunkra hagyva a rendelőben.

Ajkamat harapdálva néztem Márk felé aki tág szemekkel meredt már rám. A helyzet az volt, hogy nem beszéltük meg ha szeretnénk-e tudni vagy sem, sőt az utóbbi időben nem is esett kettőnk között szó a pici neméről.

- Mi? - engedte el a kezem mérgesen.

- Márk - sóhajtottam fel és tátottam a szám a magyarázásra csakhogy nem engedte meg, hogy folytassam.

- Mi az, hogy nem akarod tudni? Ez fontos dolog. Én akarom tudni Emma, szóval ha te nem akarod, akkor majd elmondja csak nekem a doki. Nem érdekel. - fordított hátat gyerekesen. Istenem.