No regret ✔

6. Fejezet

Egy hónappal és három héttel azelőtt

Nem tudom, hogy csak a jelenléte vagy az is közre játszott bénultságomban, hogy félmeztelenül sétált mint aki jól végezte dolgát. Tudom, hogy egy strandon voltunk, de azért mégis!! Figyelembe vehetné a fiatal lányok egészségét. Nem?

Attól a pillanattól kezdve amikor megpillantottam őfelségét mintha teljesen megfeledkeztem volna, hogyan kell működni. Hogyan kell levegőt venni, hogyan tudom lelassítani szivem dobogását vagy hogyan hámozom le tekintetem a fiúról.

A transzból Ivett éles könyöke szakított ki. Bordáimhoz kapva csuktam be számat és nedvesítettem meg kiszáradt ajkaimat.

- Ezt meg miért kaptam? - fordultam végre el tőle, a csajok irányába.

- Már lassan túl feltűnő lett volna a bámulásod - forgatta meg szemeit Szofi majd visszadőlt a nyugágyra becsukva szemeit.

Napszemüvegemet a szememre húzva tanulmányoztam azt a kevés felhőt ami adhatna egy kis árnyékot. Gondolatom újra visszatért Márkra, ahogy teljes tökéletességben állt az ajtóban, ahogy hasa csillogott a napfénytől. Kalandozásom a buli estéjére vezetett vissza, ujjaimon éreztem puha bőrét amint felfedezik felsőteste összes vonalát. Ahogy tenyerem széles vállát alig fedte be, ahogy körmeimet izmaiba véstem és érintésétől minden porcikám lángban égett. Csókjaitól görcsbe rándult a gyomrom és amint ajkai elhagyták enyémet máris éreztem hiányát, a melegség hiányát ajkaimon, azt az ismerős utat amit nyelvünk együtt táncolt.

Az este minden egyes pillanatát vissza tudtam volna idézni. Örökre belevésődött lehelete, érintése az eszembe. Arcomra mosolyt csaltak az emlékek de nem tartott sokáig. Testemet pillanatok alatt a levegőbe repítették és mire kinyitottam szememet valaki hátának vonalait tanulmányozhattam.

-VinVin azonnal tegyél le! - vágtam öklömet bátyám kigyúrt hátába de csak egy nevetést értem el vele. - Nehogy be merj dobni Nagy Ervin, mert még meg kese... - de mondatomat már nem volt időm befejezni mert testem hűvös vízzel ütközött, lemerülve a medence aljába. Köhögve próbáltam levegőhöz jutni miközben Ervin sírásig röhögte magát a medence szélén.

- Ne csak röhögj ott te idióta, segíts már ki innen, utána meg keresd meg a napszemüvegem, valahol a medence alján van - úsztam ki a víz szélére. Ervin karjába kapaszkodva másztam ki a kellemesen hideg vízből. A nyári szellőtől libabőrösek lettek karjaim de még mielőtt törölközőm után indultam volna kinyújtottam karomat Ervin irányába, majd jól megtaszítottam. Csakhogy arra nem számítottam, hogy kezét csuklómra kulcsolja és magával húz a mélybe.

Ennyit arról, hogy zseniális volt az ötletem.

A felszínre jutva sepertem ki egy pár tincset az arcomból majd Ervin után fordultam.

- VinVin - nevettem el magam barna haját keresve. Csak hogy sehol sem volt. Lassan a pánik szélén álltam gondolva, hogy minden újra megismétlődik amikor valaki lábamba akasztotta karját és újra a víz alá húzott.

- Többet soha ne csinálj ilyet - csaptam mellkasára mit sem törödve kusza hajszálaimmal.

- Em, vicces volt - nevetett még mindig velem szemben állva.

- Nem, nem volt az. Idézzem fel, hogy mi történt utolsó alkalommal? - kérdeztem mérgesen mire Ervin arcáról letörlődött a mosoly.

- Oo. - kerekedtek ki szemei. - Ne haragudj. Teljesen megfeledkeztem - úszott közelebb hozzám majd karjaiba húzott. - Nem megyek sehova. Buta vicc volt Em. Minden rendben van velem. - simogatta nedves hajamat. - Szeretlek, jó? - fogta arcomat tenyerei közé és nyomott egy nyálas puszit homlokomra.