No regret ✔

23. Fejezet

És megszólalt a csengő.

Márk ajkai nem tapadtak enyémekre, helyette hangos sóhaj hagyta el száját és újra megéreztem ölembe fejét. Arcán szomorú mosoly ült amint az ajtók irányába nézett ahol pillanatokon belül megjelent a diáksereg aki ki akart tőrni a tantermek nyomasztó hangulatából.

- Érzem a fejemmel a pocakod - nevetett, kezét diszkréten feje fölé emelve és tenyerét kidudorodó pocakomra helyezve. 

A hangszórókból megszólalt a zene és a csendes udvart megtöltötte a diákok nevetése, beszélgetése. Szótlanul ültünk a fűben és figyeltük, ahogy mindenki elfoglalja magát, várva barátainkat, hogy végre megtiszteljenek jelenlétükkel. Ez volt az első szünet, hogy nem indultunk különböző útra, ami azt jelentette, hogy a két társaság végre találkozni fog. Az ajtókat figyelve jöttem rá, hogy Márk valamit motyog de a zaj miatt egy szavát sem értettem. Közelebb hajolva hallottam meg mondatait mire, nem kell csodálkozni, de éreztem ahogy szemeim eláradnak könnycseppekkel.

- ..és vigyázni fogunk rád és el fogunk kényeztetni és tudod mit? Ha kislány leszel, akkor nem engedem hogy egyetlen idióta fiú se lépjen a közeledbe, ha pedig fiú leszel akkor megtanít téged apa elcsábítani a csajokat. - simogatta kedvesen pocakomat.

Ennél aranyosabb már nem is lehetett volna, ahogy gyerekünkhöz beszélt olyan szeretettel és odaadással amit nem lehet szavakba önteni. Abban a minutumban jöttem rá, hogy amit Márk iránt érzek az sokkal több mint testi vonzalom. Azt hiszem szerelmes vagyok belé.

------------

- Mondom a tervet, figyelj - kaptam vállamra a táskám és csaptam be a suliboxom ajtaját ami mögött Márk állt fülig érő szájjal. - Mivel csak négyre kell menjünk a dokihoz, fél óra az út budáig ezért elmegyünk hozzád és ott hagyod az autót. Az enyémmel megyünk a dokihoz és haza hozzám is, este meg hazaviszlek - vettem elő az autóm kulcsát megnyomva a gombot, hogy kinyiljon.

- De ennek semmi értelme. Inkább menjünk a sajátommal, így nem kell hazavigyél este cukorfalat. - persze az érvelése teljesen igaz volt, de nem mondhattam meg neki, hogy azért nem mehetünk a kocsijával mert apának még fura ötlete támad és kilyukasztja a sereg valamelyik tagjával Márk kerekét csakis azért, hogy tesztelje, tud-e kereket cserélni. Tudom, hülyeség de amikor apu felveszi az "apa komplexus"-t akkor semmi sem furcsa nála, azt hiszi, hogy mindenhez van joga, még millió teszttel előállni is. Amit egyértelműen 100%-osan kell teljesítsen az illető. Szóval, igen, nem mondhattam el a szerencsétlennek amikor ígyis egész nap izgult, a vacsora miatt talán jobban mint az ultrahang miatt.

- Dee Márk, én így szeretném - vetettem be jól begyakorolt kutyus szemeimet, aminek senki nem tudott ellenállni.

- Jó - sóhajtott fel megadva magát. Ezazz.

- Akkor tali nálad - küldtem felé puszit majd kecsesen behuppantam a kormány mögé, beindítottam az autót, maximális hangerőre tekertem a zenét, orromra húztam a napszemüveget és indulhattam is.

Az út péntekhez képest nem volt forgalmas, a visszapillantó tükörben vettem észre a fekete sport autót ami a megengedett sebességet meghaladva veszélyesen közeledett felém. Amint teljesen a hátam mögé került tudtam csak kivenni a kormány mögött ülő görög istent, habár sejtettem, hogy csakis ő lehet. Hát persze, hogy Márk volt az. És nem lett volna ő ha nem dudált volna rám, többször is amiért túl lassan mentem.

Az ablakomat leengedve nyújtottam ki a karomat és középső ujjamat felemelve mutattam be neki. Még nem tanulta meg, hogy senki nem húzhat ujjat Nagy Emmával. A gázpedálra rátaposva húztam bele és megnyomtam az autó legjobb gombját, a tető lassan ereszkedni kezdett mire a szél belekapott hajamba és rendesen összeborzolt. Ezt neked Márk. Intettem az egyre kisebb autónak.